PECSÉTTANI APRÓGÁSOK.
PECSÉTTANI APRÓGÁSOK.
(Öt pecsétképpel.)
(A Turul 1893 és 1897. évfolyamaiban megjelent közleményeim folytatásául.
Krakóból csereképen kaptam Nagy Lajos azon lengyel királyi nagy pecsétjének galvanoplasztikai lenyomatát, a melyet itt ábrában szerencsém van a Turul olvasóinak bemutatni.
A kerek pecsét átmérője 11 centiméter. Alakja hasonlit Nagy Lajos király második kettős pecsétje előlapjához, melynek rajza a Magyar Történeti Életrajzok 1892. évfolyama 374. lapján látható. Kétséget alig szenvedhet, hogy a magyar pecsét, mely az időben, midőn Nagy Lajost lengyel királynak koronázták meg, használatos vala, szolgált a lengyel «pecsétlikasztónak» mintául. A főkülömbség e két pecsét közt: hogy mig a magyar pecsét balfelén az apostoli kettős kereszt van a háromszögű pajzsocskába vésve, a lengyel pecséten ugyanott a jobbra néző lengyel sas diszeleg.
Leirását már ezért mellőzhetőnek tartom; a csatolt jó ábra különben is pótolja a leirást. Legendája:
18
vagyis.: Sigllum Lodovici Dei Gracia Regis Hungarie, Polonié, Dalmacie, Chrovacie et cetera.
Másodikul idősb Erzsébet királynénak egyik titkos-pecsétjét mutatom be, még pedig két ábrában.
Az egyiknek, az elől állónak eredetije a bécsi cs. és kir. államlevéltárban őrzött 1358 május 27-ikén kelt oklevélen függ, a mely oklevél már ki van adva Gelchich-Thallóczy: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltárában (3. lap). Ez oklevélben Nagy Lajos király megállapitja a neki meghódoló Raguza kötelezettségeit és kiváltságait. A másik rajz egy galván másolatról készült, a melyet Krakóból kaptam. – A pecsét átmérője 25 mm., benne hatkarélyos mezőn hasitott csucsives pajzs látható, egyik felében a magyar pólyákkal, másikban a vágásvonalból kibukkanó lengyel sassal. Sajátságos, hogy ezen egyesitett magyar-lengyel czimer daczára a királyné csak Magyarország uralkodónőjének nevezi magát; hangzik pedig a körirat eképen:
vagyis: Sigillum Secretum Elizabeth Regine Ungarie.
A pajzs fölött (csak az egyik példányon kivehető) s betü, a királyné nevének kezdőbetüje látható.
A bécsi cs. és kir. állami levéltárból dr. Károlyi Árpád t. barátom szives közvetitésével jutottam Erzsébet anyakirálynénak másik, eddig kiadatlan titkos pecsétjéhez. E pecsét Erzsébet herczegnőnek, István herczeg, Nagy Lajos király öcscse árvájának azon 1340 márczius 5-én kelt levelére van nyomva; melyben tudatja mindenekkel, a kiket illet, hogy a házassági szerződést, melyet IV. Károly császár, Lajos magyar király és Erzsébet anyakirályné közte és Venczel cseh király között kötöttek, a császár engedelmével fölbontja; a császárt, Venczel királyt, Lajos királyt és anyját, nemkülönben a herczegeket egyházi és világi főurakat mindennemü kötelezettségük s esküjök alól feloldozza. Kiadta az okiratot Fejér CD. IX/IV. 244. Azért erősitette pedig meg ez oklevelét Erzsébet anyakirályné saját pecsétjével, mert az árva herczegnőnek magának pecsétje nem volt.
A pecsét fészke sárga viasz, benne fekszik a Pecsétgyürü piros viaszu, hosszas nyolczszögalaku lenyomata. Ez oktogon átmérője hosszában 18 milliméter, széltében 15 milliméter. Az oktogon szélét nem egészen két milliméter szélességben a legenda foglalja el; e téren belül, jóval mélyebben fekszik a belső mező, mely szembe néző, koronás női főt tüntet föl nyakastul, de vállak nélkül. A főn gyöngyökkel ékes, liliomos korona van, róla a gyöngyök az alak fülénél jobbra, balra lelógnak. Nem szenved kétséget, hogy a pecsétmetsző idősb Erzsébet királynét akarta abrázolni.
Körirata a következő:
azaz: Sigillum Meum Secretum. E(lizabeth) D(ei) G (racia) R(egina).
A köriratot illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a négy utolsó betüt is, s így köztük a másodikat épp oly, abszolut hüséggel adta vissza a rajzoló, mint a többit. Mihez képest nem az ő hibája; hogy D helyett , U-t olvasott, hanem a vésnöké, ki valamiképpen megtévedt.
19E gyönyörü pecsét, akár szokatlanabb ábrázolását, akár kifogástalan vésetét tekintjük, pecséttani emlékeink között kétségkivül előkelő helyet foglal el.
Arczképes pecsétek ebben a korban mindenütt, nálunk pedig különösen ritkák. A XII. században még a pecsétek nagyobb részén a tulajdonos képmása foglal helyet s ezt az ábrázolást csak a XIII. század kezdete óta szoritja ki a pecsétmezőre helyezett czimer. Azonban a czimeres pecsétek mellett még mindig maradnak képmásosak is, de már aránylag kis számban. Ilyenek első sorban az uralkodói nagy-pecsétek, herczegek, főurak lovaspecsétjei, a melyek mind egész alakban ábrázolják a tulajdonost, s inkább a fegyverzet, az öltözet, vagy az ezen alkalmazott jelvények révén jellemzik az ábrázolt egyéniséget, mint az arczvonások hasonlósága által. Az itt bemutatotthoz hasonló, egyedül a főt ábrázoló pecsétekre alig tudnánk hirtelenében egykoru példát mutatni, László opuliai herczeg 1385-iki ismert pecsétjén kivül (Turul, XIV. 149. l.), a melyen az Erzsébetéhez hasonló módon a tulajdonos feje látható. E pecsét azonban nem gyürüről van nyomva; kb. 38 mm. átmérőjü levén, már a nagyobb pecsétek közé tartozik.
***
Megirtam egykoron* Boleszló toszti herczeg, esztergomi érsek, Esztergom örökös főispánja, I. Károly király sógora és Erzsébet királyné rokona életét. Volt pedig e Boleszló a Piasztok nemzetségéből származó Bituni (Beutheni) Kázmér herczeg fia, Mária, Károly király első neje, valamint Meskó előbb nyitrai, aztán veszprémi püspök testvére, 1321-től 1328-ig esztergomi érsek. Nagyon érthető tehát, hogy pecsétje iránt érdeklődtem. Az esztergomi primási és káptalani levéltárakban ilyet nem találtam, de nyomára akadtam a budapesti országos, a pannonhalmi monostori és a szepesi káptalani levéltárakban. A lenyomatok azonban többé-kevésbbé mind hiányosak, töredezettek, kopottak; mégis sikerült mind a háromból a pecsét leirását és legendáját egybeállitani.
Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat III. évkönyvében 1900.
A sárga viaszba nyomott kétcsúcsu pecsét hossza 10, szélessége 6.5 czentiméter. Csucsives (gót) oltártáblát ábrázol, mely hosszában is, széltében is három részre van osztva. A főalak a középső fülkében az istenanya, bal karján a kisded Jézussal. Balról tőle szent (aureolás) püspök (sz. Adalbert) mitrával és pásztorbottal; jobbról női szent (Mária Magdolna) a kenőcstartó edénynyel. Legfölül feszület, Krisztus a kereszten. Legalul Boleszló érsek térdel balra fordulva, fején hegyes püspöksüveg, melynek szalagjai hátul messze elállanak, mintegy lebegnek; mögötte, közel a kerethez, B, neve első betüje. A térdelő érsektől jobbra és balra egy-egy háromszögű czimerpajzs. A jobbikban a magyar Anouk által az időben használt czimer, liliomok és pólyák; a bal pajzsban a lengyel sas látható.
20A pecsét körirata:
azaz: Sigillum Boleslai Ducis Tostensis. Dei Et Apostolice Sedis Gracia Strigoniensis Ecclesie Archipiscopi et Eiusdem Loci Comitis Perpetui.
PÓR ANTAL.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
