Lendvai Miklós, Temes vármegye nemes családjai. III. kötet. Temesvár, 1905. 4-r. 2 levél, 155 oldal, egy oklevél-hasonmással és 1…
Lendvai Miklós, Temes vármegye nemes családjai. III. kötet. Temesvár, 1905. 4-r. 2 levél, 155 oldal, egy oklevél-hasonmással és 12 szines czimer-melléklettel.
Lendvai nagyszabásu munkájának harmadik kötete hagyta el a sajtót, az előző kettőéhez hasonló terjedelemben és kiállitásban. E rész a Jablonczay és Ottlyk nevek közé eső temesmegyei családokról nyujt elég bő és sok uj adatot tartalmazó czikkeket. Szerző, dicséretére legyen mondva, úgy ebben, mint az előző két kötetben lehetőleg a kritikával használt történelmi adatok felsorolására szoritkozik s helyes érzékkel óvakodik a hasonló irányu müvekben – sajnos – megszokott émelyitő dicséretektől s egyes, többnyire élő személyiségek felmagasztalásától. Emberi dolog, hogy forásai itt-ott mégis megtévesztették; munkája ennek daczára is az, a minek minden hasonló műnek lennie kellene: megbizható forrásgyüjtemény, a melyet a Délvidék köz- és családi történetével foglalkozó mindig haszonnal forgathat.
Temesmegyében, a hol az őslakosság a hosszu törökdulás alatt majdnem tökéletesen kiveszett, kevés az ősi, a középkorig visszavezethető család. Az ott élők, főleg a törzsökös megyei családok, nagyrészt a XVIII. századból keltezik nemeslevelüket. Ezeknél a családoknál szerző mindenkor pontosan közli a nemesités idejét s gondosan leirja a czimert, vagy az eredeti, vagy az ezzel egyenlő értékü Királyi Könyvek után. A hol csak módjában volt, összeállitotta a leszármazást is, de mindenkor csak azon időponttól, a honnan kezdve hiteles oklevelek alapján volt a szakadatlan vérségi kapcsolat megállapitható.
A munka értékéről akkor kapunk valóságos képet, ha összevetjük Nagy Iván művével. Az összehasonlitás alapján kitünik, hogy könyvünk nem csak bővebben és pontosabban megszerkesztett családtörténeti vázlatokat nyujt a Magyarország Családai-nál, hanem hogy egész sor olyan családról is megemlékezik, a melyekről ott egyáltalán nincs szó.
Azon érdeklődők kedveért, a kiknek még nem volt módjukban a kötetet látni, álljon itt ezen Nagy Ivánnál kimaradt családok névsora.
Jablonczay (nem azonos a Nagy Ivánnál V. k. 273. 1. található hasonló nevü családdal). – Jagodits (nemeslevele 1824. IX. 17. kelt).* – Jakabffy (nem azonos a N. I. V. 284. közlöttel). – Jakabos (nlev. 1662. VII. 13. Apafi Mihálytól). – Jancsó (nlev. 1700). – Janits (Klopodiai. nlev. 1845. I. 30.). – Jankó. (V. ö. N. I. V. 299.). – Janó (Pakéi). – Joannovics (nl. 1791. VII. 14.). – Joannovics (Poganyesti. nl. 1834. XI. 6.). – Joannovits – Vidák (Maczedoniai; nl. 1762. XII. 3.). – Joó mk. Gombkötő. – Jósa (nl. 1688. V. 30.). – Jovanovich (Szolsiczai; nl. 1897. VIII. 9.). – Karácson (Ivándai). – Karátsony. – Kardos (Kardosfalvi). – Károsy (nl. 1699. IV. 8.) – Kászonyi (Tótváradgyai; nl. 1713. XI. 7.). – Kayser (Gaádi; nl. 1811. IX. 13.). – Kepich (nl. 1815. IV. 7.). – Keresztúry (Szinérszegi). – Király. – Királyi mk. Vadkerty (nl. 1625. XI. 16.). – Kliunovich (Kampfbergi; nl. 1827. VII. 13.). – Kniezik. – Kormos (Balatonyi): – Kornhoffer (Königskroni; nl. 1704. IX. 24.). – Koronghi (Koronghi; nl. 1837. II. 9.). – Kostyál (Tarnói). – Kőszeghy (Remetei). – Kovács (nl. 1754. I. 2.). – Kováts mk. Kovátsik (nl. 1696. IV. 12.). – Kovácsics (Rétháti; nl. 1868. XII. 1.). – Kudriczy (Kudriczi; nl. 1837. VIII. 17.). – Lábady. – Laczkovich (Lőrinczkátai). – Lang (Kronenburgi; nl. 1821. X. 18.) – Lászlóffy (nl. 1712. XI. 20. és 1758. XII. 12.). – Lázár (Écskai). – Lengyel (Baróthi). – Lengyel (Ebesfalvi). – Loos (1811. VII. 17.). – Lukács (Hilibi; nl. 1702. VII. 7.). – Lükő (nl. 1669. IV. 15.). – Makó (nl. 1592. IV. 3.). – Manaszy (Hodonyi; nl. 1813. I. 8.). – Martsits. – Martzel. – Maxin (Kaczkói). – Menyhárt (Pákéi). – Miakich (nl. 1688. III. 8.). – Mihalievits (báróság 1838. VII. 5.). – Mike (Csomortáni). – Mikes (Kis-Magurai). – Millenkovich (nl. 1835. X. 1.). – Miokovich (nl. 1811. III. 30.). – Mócsy (nemesség-megerősités 1815. V. 5.). – Morvay (nl. 1791. I. 24. és 1792. VII. 26.). – Moser. – Murányi (Murányi; előbb Kulterer; nl. 1782. IX. 6.). – Nagy (nl. 1650. Rákóczy Györgytől, megerősités 1793. XI. 4.). – Nagy (nl. 1661. III. 16.). – Nagy (Balmazujvárosi; nl. 1659. VII. 18.). – Nagy (Eöttevényi; nl. 1625. X. 30.). – Nagy mk. Sasváry (nl. 1714. XI. 14.). – Nagy mk. Szalay (n1. 1668. XI. 1.). – Nátl (nl. 1636. II. 12.). – Neuman (Végvári; nl. 1903. III. 14.). – Neszméry (nl. 1808. XII. 16.). Niamessny (Almánfalvi; nl. 1578. IV. 13.). – Nicolics (Rudnai; nl. 1694. III. 26., megerősités 1783 IV. 18., osztrák báróság 1854. XI. 18., magyar báróság 1886. II. 10.). – Nikolich mk. Lazics (nl. 1688. IV. 19.). – Novák (nl. 1753. VII. 30.). – Nyéky mk. Knédly (megerősités 1817. VII. 18.). – Ondrejkovics. – Orbány.
Mellékesen emliti Nagy Iván is (V. k. 277. 1.), de nemeslevelét nem ismeri.
Nehány családról terjedelmesebb ismertetést ad könyvünk; azonban – úgy láttuk – épp ezeknél az ismertetéseknél vitte szerzőnket a tárgy iránti nagy szeretet, talán az ősi származás mód felett való tisztelete némi tulzásokba. E nagyobb czikkek közt első helyen a Jeszenszky-családról szóló áll; sajnos, ebben jórészt megtalálhatók a Nagy Iván közlötte nem egészen megbizható adatok is. Igy mindjárt a 92családnak a Divék-nemből való származtatása, több mint kétes; XII–XIII. századi történetére vonatkozó adatai is csak akkor válnak elfogadhatókká, ha a család sokszor emlegetett oklevelei napvilágot látnak. Téves az is, a mit könyvünk a család czimeréről mond, hogy t. i. az a Divék nemzetségével azonos lenne; a czimert ugyanis II. Lajos királytól kapták a család elődei s az 1563-ik és (a szerzőnk előtt ismeretlen) 1631-ik évi czimer- és nemesség-ujitó oklevél ezt a czimert variálja. Hogy ezek után a közlött leszármazási táblák (a melyeket szerző a családtól kapott) a régibb időkre nem megbizhatók, szükségtelen lenne hangsulyozni; annál becsesebb azonban az anyag, a mit a XVI–XIX. századból nyujtanak.
Egészen természetes, hogy a déli részek egyik legkiválóbb főrendü családjáról, a gr. Karátsonyiakról terjedelmesebb czikk beszél, még pedig elismerésre méltó tárgyilagos hangon. Igen érdekes a Klapka-családot ismertető dolgozat; ez kivált Temesvár, ellenben Ternesmegye történetét érdekli a Lo Prestiek és Csicseri Ormosok családjával foglalkozó részlet. E két utóbbi család ugyan aránylag későn telepedett a vármegyébe, azonban annak életében kiváló szerepet játszott. Sok érdekes adat van felhalmozva a Kormos-családról szóló dolgozatban; csakhogy a család eredetét ezek nem igen világitják meg, már csak azért sem, mert legalább négy, egymással a névazonosságon kivül kapcsolatba nem hozható családra vonatkoznak. A Küttel-család, bár ex statu plebea 1759-ben nemesittetett, már a XIV. században szerepel a csanádi hagyományokban. Szerző jó érzékére vall, hogy a nemzedékrendet ennek daczára is csak a nemességszerző kétségtelen őssel kezdi. Nagy kár, hogy ugyanő nem ilyen óvatos a Lőrinczkátai Laczkovich-család ismertetésénél s lenyomatja a Bojnichich-féle azon genealogiai táblát, a melyen az állitólag 1579-ben nemesitett Laczkovich István dédunokája 1752-ben szerepel, nem véve észre, hogy 168 évre két nemzedék mégis csak kevés. Azt pedig – még családi hagyomány gyanánt is kár volt megirni, hogy ez a Laczkovich-család a Laczk nemzetségből (!) eredt s hogy a Laczkfiak a Laczkovich nevet is viselték, mert annyit Karácsonyi János könyvéből (A magyar nemzetségek) akárki megtudhat, hogy Laczk nemzetség egyáltalán nem létezett s a Laczkfiak a Hermán nemzetségből vették eredetüket. Azt sem nehéz kitalálni, hogy István nádor «Laczkovich» neve modern horvát forditása a magyar Laczkfinak.
Mindezek a figyelmes olvasó által könnyen észrevető, jóhiszemü tévedések, a melyek keveset vonnak le a nagy szorgalommal s gondos figyelemmel készült mű értékéből.
A kötethez csatolt mellékletek között különösen érdekes az Ottlyk-család 1232-ik évi II. Endre királytól kapott adománylevelének hasonmása. A szines czimerekről kevés jót mondhatunk; a legtöbbnek ugyan szemmel láthatólag az armálisokon levő eredeti czimerábrák szolgáltak mintául, másolójuk azonban nem a legjobban végezte dolgát. Ettől eltekintve a kötet nyomdai kiállitása kifogástalan. Egészben véve e munka befejezése után szerény genealogiai irodalmunknak legszebb termékei közé fog tartozni.
E.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
