A pannonhalmi szent Benedek-rend története. XII. B. kötet. Az elenyészett benczés apátságok, irta Sörös Pongrácz. Budapest, 1912.…
A pannonhalmi szent Benedek-rend története. XII. B. kötet. Az elenyészett benczés apátságok, irta Sörös Pongrácz. Budapest, 1912. 531+4. l.
A többi kötethez mérve aránylag kis terjedelmü a benczések történetének ezen utolsó kötete, tartalma viszont talán még a többénél is jobban érdekel bennünket, mert az ország egész területén szétszórt, részben még fennálló, de nagyobbrészt ma már meg nem található egyházi intézmények történetét mondja benne el a mű szerzője.
Arra, hogy az apátságok története iránt érdeklődőnek ne kelljen ma is Fuxhoffer-Czinár munkájához fordulnia, a kötet teljesen eleget nyujt. Alapvető s összefoglaló képet állit össze az egyes monostorok alapitására, kegyuraságára és történetére, főleg a nyomtatásban megjelent munkák alapján. Az előszó maga is bevallja, hogy a kiadatlan anyag felkutatása «csak bizonyos korlátok közt» történt. A szerző mentsége teljesen elfogadható; ha a rend olyan arányu kutatást akart volna indittatni az eltünt sok rendház történetére is, a hogy azt a meglevők ismertetésénél láttuk, valóban nagy, a mű kiadására forditott anyagi eszközöknél sokkal nagyobbat kellett volna használnia. Minél szükebb a kör, melyet a kutató maga elé kitüz, annál nehezebb annak történetét megvilágitani. Nem mondok vele ujat, hiszen Társaságunk elnöke is rámutatott erre egyik legutóbb elmondott megnyitójában, – de a jelen esetben felmerült alkalom miatt ismétlem én is azt, hogy a középkorból fennmaradt történelmi emlékek közzétételével sokáig késni nem szabad. Köz- és magánintézmények történetét mindaddig nem irhatjuk meg helyesen és kimeritő módon. A szerző maga is érzi sok helyen a biztos alap hiányát, a melyre épiteni lehetne, s hogy az összefüggés az események sorában több helyen laza. Mindez nem is lesz másként addig, a mig a középkorról kimeritő forrásanyag nem áll a kutatónak rendelkezésére. Addig oly aránytalanul nagy lesz a specialis kérdésekre nézve fel nem kutatható anyag, annyi a meglepetés, s a legtárgyilagosabb nézetet is megdöntő annyi részlet marad elrejtve, hogy ezek ismerete nélkül következtetéseink mindig föltételes érvényüek maradnak.
Az előttünk fekvő munka, ismételjük, a mi viszonyainkhoz képest egészen megbizható, összefoglaló képét nyujtja az elenyészett magyar benczés apátságoknak.
Az előszóban mindenek előtt felsorolja azon monostorokat, a melyekről eddig nem bizonyult be az, hogy a benczések birták őket. Ezek: Aracsa, Bátmonostor (Bodrogmegyében), Bol (Boldva?), Kürümonostor, a Tisza mellett, Egeres (a kolozsmonostoriaké), Egyedmonostor (Biharmegyében), Felső-Gagy (Abaujban), Gáborjánmonostora (Szabolcsban), Gyerőmonostor (Kolozsmegyében), Gyulamonostor (Békésben), Kaposfő (Somogyban), Monostor (Ákosmonostor? Pestmegyében), Óhát (Szabolcsban), Pankota (Aradmegyében), Pétermonostor (Pestmegyében), Pográny (Nyitrában), Poroszló (Hevesben), Sár (Esztergommegyében), Szent Imre (Biharban), Szer (Pusztaszer), Szőreg (Torontálban), Telegd (Biharban), Vaska (az Ágoston-rendieké), Zám (Szabolcsban). Ezeket egészen kihagyja a tárgyalás menetéből.
Az apátságokat a továbbiak során a kegyuri hatóságok szerint három csoportba osztva tárgyalja a munka: a királyi, a nemzetségi és egyházi kegyuraságnak megfelelően.
A királyi kegyuraság alá kilencz benczés apátság tartozott: 1. Szent István király alapitása a pécsváradi, bár az alapitólevél mai alakjában hamisnak bizonyult is; hiteleshelyi működést is fejtett ki; 2. Szent-Endre (Visegrád mellett) eredetileg a Vazulrendiek monostora; 3. Szekszárd, melyet I. Béla király 1061-ben alapit a benczések számára; 4. Kolozsmonostornak a hagyomány szerint szintén ő vetette meg alapjait; 5. Garam-Szent-Benedek I. Géza alapitványa 1075-ből. Történetét Sörös jórészt Knauz munkáját követve mondja el, sok becses részlettel kiegészitve az ország ezen, kiváló hiteleshelyi működést is kifejtő apátságának multját. Az apátok sorában 1473–1510 közt szereplő Széchényi János kinevezése körülményeinek, valamint származásának beállitása azonban hibás, a szerzőnek óvatosabban kellett volna használnia a Csoma munkájából idézett, s ma már teljesen elavult és hibás Kandra-féle leszármazási táblát. Ez a Széchényi nem a Kacsics nemzetség tagja, tehát nem a rokoni kapcsolat az, a mely arra inditja Mátyás királyt, hogy az apát kinevezésének jogát kivételesen Ország Mihály nádorra ruházza, a ki tehát a sógorát nevezte ki őbenne. Mindez a hozzá fűzött következtetésekkel együtt nem áll meg.* Az ő apátsága idejéről fenmaradt 1508-ik évi vizsgálat meggyőző okokat mutat be arra nézve, miért kellett ennek a vagyonilag jól felszerelt alapitásnak is megszünnie.
Az apát származására voratkozó okleveleket közlöm a Sárvár-Felsővidéki gr. Széchényi cs. történetének I. kötetében: l. a 24., 57., 584. stb. l.
6. A bátai apátság Tolnamegyében volt, s a hagyomány szerint Szent László király alapitotta, de az Árpád-kor második felében magánkegyuraság alá került; 1539-ben a török űzte ki belőle az utolsó szerzeteseket. 7. Szent-Jobb alapitását is a hagyomány 143tartotta fenn, 1095-re Szent Lászlónak tulajdonitja. Hiteleshelyi működést is fejtett ki a konvent, a melynek rendi jellege Mátyás király uralkodásának elején szünt meg; mint javadalmas apátság ma is fennáll. 8. Somogyvárt ugyancsak Szent László vettette meg 1091-ben az apátság alapjait a szent Egyed tiszteletére emelt templommal és monostorral. Az alapitó király első nyugvóhelye ebben az egyházban volt. A törökök foglalásai által előállott zavarok közt pusztult el, 1562-ben már nem áll fenn. 9. A földvári apátság alapitásának ideje és az alapitó személye is bizonytalan, Szent Istvánnak és II. Bélának tulajdonitják. Az előbb emlitett apátság sorsában osztozott ez is.
A nemzetségi és egyházi kegyuraság alá tartozó apátságok még rövidebb életüek voltak, gyakran csak a nevük maradt fenn egy-két oklevélben. Főleg ezeknek történeténél érezzük a rendelkezésre álló részletes adatok hiányát. Kolost (Nyitramegyében) Szent László alapitotta, Bozókot (Hontmegyében) a Hunt-Pazman nembeli Lambert 1090–1130 közt, ennek történetét mindössze 1139-ig állitotta össze a szerző; Ludány a hasonló nevü nemzetség alapitása a Nyitra völgyében, Tereske (Nógrádban) 1219-ben már fennáll, a barsmegyei Lekérről 1264-ben van az első biztos nyom, Jánosiról (Gömörmegyében) a XIV. század végén hallunk első izben valamit, Szolát a Fekalpatak mellett 1314-ben Szentgyörgyi Eberlaus csépánfalvi ispán és Meinhard stojánfalvai plébános alapitják meg, Tata alapitását a krónika Deodatusnak, Szent István keresztapjának tulajdonitja, előkelő apátság volt; a lébényi monostort 1199 előtt a Győr nemzetség Ováry ága alapitotta, a szerző a hirneves apátsági templom épitésének történetét is elmondja; hasonló kimerítő leírást nyujt a Ják nemzetség tagjai által 1214-ben emelt jáki apátság történetéről is. Koppánymonostort 1222-ben emlitik először okleveleink, a hasonló nevü nemzetség alapitása gyanánt, a Kaposvártól nem messze eső Szent-Jakabon a Győr nemzetség épitett monostort 1061-ben; a hahóti apátság (Zalamegyében) szintén a legkorábbi alapitások közül való, s a hasonló nevü nemzetségtől származik, ugyanott terült el a Gut-Keled nemből eredő Márton ispán által 1140 körül emelt csatári monostor is; a komárommegyei Kereszturon a Csák nemhez tartozó Ugrin ispán alapitott 1146 előtt apátságot; a hiteleshelyek közt ismeretes kapornaki konvent alapitója és alapitási ideje mindeddig nem derült ki, Sörös szerint a Kador nem tagjaiban kell az alapitókat keresnünk; a kőszini (kuszini) monostor alapitójával Társaságunk utolsó gyüléseinek egyikén foglalkozott, a legkorábban alapitott monostorok egyike. Az ercsii apátságot Tamás nádor a XII. század végén adja a benczéseknek; a veszprémmegyei Jásdról elnevezett apátságról 1256-ból van az első adatunk, a Zalamegyében levő Almádon az Atyusz nemzetség emelt monostort a Boldogságos Szűz tiszteletére; a Kelenföldön épült kávai monostor alapitását a szerző az Aba nemzetségnek tulajdonitja, főleg azon alapon, hogy az apátság a telkiivel közösen az Aba nemzetségtől kapott birtokot; az apátság helyének megállapitásával foglalkozik a budafoki áll. polgáriskola idei értesitőjében Mihalik igazgató is; a zalamegyei Mura-Keresztur alapitásának ideje és alapitójának neve szintén ismeretlen; az (okori) osztro-mindszenti apátságnak 1183-ban a Szalók nemzetség a kegyura, igen ritkák a konvent által kiadott oklevelek; a tolnamegyei Ivánban a hagyomány szerint 1102-ben alakult meg a benczés-monostor, a madocsai monostor 1145-ik évi alapitóleveléről bebizonyult, hogy hamisitás, a valóságot nem tudjuk megállapitani; a siklósi (Baranyamegyében) apátság alapitóit alighanem a Kán nemzetség tagjai közt kell keresnünk, a valkói (berzétei) monostort 1225-ben találjuk első izben az oklevelekben feljegyezve, Szent-Péter apátságának helyét a szerző Baranyamegyében keresi, ez is a XIII. században (1225) szerepel első alkalommal; aligha épült korábban a Tiboldok által emelt babocsai (somogymegyei) apátság, valamint a Szente-Mágócsoknak tulajdonitott mágócsi monostor sem; a baranyamegyei Zebegényben alapitott gazdag apátságnak a czikádorival való érintkezésére a XIV. század második feléből érdekes adatokat talál a kutató a Kende család levéltárában, a műben éppen ez a rész hiányos; a pozsegamegyei Rudina monostorát Sörös a Borics nemzetséghez fűzi, 1279-ből ismeretes az első apátja; Szent Lászlóról (Baranyában) 1327-ben találunk először adatot feljegyezve, a Száva melletti Szent Demeteren monostort Radó nádor alapitotta a XI. század közepe táján, a XIV. század közepéig a Vazul-rend tagjai lakták; a széki (czikádori) cziszterczita apátságot a rend a XV. század közepétől birta a XVII. századig; a birtokokat Mária Terézia 1751-ben a bécsi Theresianum alapjához csatolta. A hevesmegyei sári apátság alapitójának a hagyomány Aba Samut tartja, romjai részben ma is fennállanak, a monostorra nézve a XIV. századból több oklevél van az országos levéltárban és a Muzeum gyüjteményében.
Az 1067 körül létrejött százdi apátság helyét a szerző helyesen teszi az eddig elhangzott véleménynyel szemben a borsodmegyei mai Szászd pusztára. De ezzel a kérdés még nem tekinthető eldöntöttnek, minthogy a szabolcsmegyei Belső-Halászon, a melyet I. Károly 1323-ban az Amade fiaktól elvévén a Pécz nemzetségbeli Lukácsnak ad, – szintén volt monostor: «in qua quidem Halaz est monasterium constructum 144in honorem virginis gloriose cum tributo».* Érdemes lett volna azt is kideriteni, valjon igaz-e az, hogy a szászdi apátság azonositandó a zámival.* A kérdésre nézve sok becses adatot találhat a kutató az Ibrányi levéltárban (Timár, Oszlár, Halász, Monostoroshalász alatt a XIII– XV. sz. oklevelekben), a Zichy oklevéltárban és Bunyitay Vinczének a szerző által szintén nem idézett értekezésében.* Sörös valószinünek tartja azt, hogy az apátság tagjai a tatárjárás után Ptrügyre (Szabolcsba) mentek át; eredeti alakja ennek Büdmonostora, 1340 körül sok adat van reá a Kállay levéltárban.
Az oklevél eredetije a jászói konvent hiteleshelyi levéltárában van, metales, fasc. 7. no. 7.
Századok 1871, 611. l.
Ismeretlen apátságok (szól a fügi, szentjánosi, zámi, oháti és szentmiklósi monostorokról). Esztergom, 1880.
A kácsi apátságot (Borsodban) az Őrösúr nemzetség alapitotta a XII. század elején, fennállott 1540 tájáig; a pásztói (hevesmegyei) apátságot a benczések 1190-ig birták, azután a czisztercziták telepedtek meg benne; a Kassa mellett fekvő széplaki monostort az Aba nemzetség 1140 körül alapitotta, a XV. század elejéről több oklevél található reá a Kende cs. levéltárában. A borsodmegyei boldvai apátság már a XIII. század vége felé elenyészik, s nagyon hiányosan lehet összeállitani a tapolczai monostor középkori történetét is; az egri egyházmegye területére eső péterii apátság helyét a szerző Abaujmegyében keresi; a szerencsi monostort (Zemplén megyében) a Bogát-Radvány nemzetség alapitotta 1247 előtt. A kompolti apátság kegyurai és alapitói az Abák voltak, a XV. század folyamán megszünt. Az apátság történetére igen becses oklevélmásolatok sorozatát tartalmazza a Hevenesi gyüjtemény 80. kötete az egyetem könyvtárban.
A Tomaj nemzetség által épitett tomaji apátságról a mű néhány sorban számol be, feltünő itt hogy a nemzetség oklevéltárát a szerző nem használta, a melyben «Thomay monostra» 1322-től kezdve sokszor előfordul.* A dábolczi apátság helye Ugocsamegyében keresendő a szerző szerint, s keveset tudunk róla; a monyoródi apátságot László herczeg építtette, 1074-ben, Salamon király leveretése után, javait 1481-ben Mátyás a budai prépostsághoz csatolta. A zobori apátság multja a hagyomány szerint visszamegy a honfoglalás előtti időkbe, története 1468-ig vág bele a rend életébe, birtokait akkor a nyitrai püspökség szerezte meg. A szkalkai monostort 1224-ben Jakab nyitrai, püspök alapitja meg, 1530 körül ez is megszünik; a garábi apátság kegyura a XIII. században a Tibold nemzetség, alighanem ez az alapitója is, a mai Grabovo helyén feküdt.
Varju Elemér: A Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy-cs. története, I. k. Budapest, 1908.
Bánmonostor (másként Kő Szerémmegyében), Szent-Gergely (u. o. első izben 1206-ban emlitik), Frankavilla vagy Nagy-Olasz és Dombó szintén szerémségi apátságok voltak; a Kaplony nemzetség által a XI. században emelt Kaplonymonostor, a Csanád nemzetség oroszlánosi, s a csanádi apátság, továbbá az aradmegyei biszerei (biszriai) alapitója ismeretlen, az ugyanazon megyében levő eperjesinek alapitása szintén homályos, valamint az aytónyié (ittebőié) és a bulcsié is. A meszesi apátságot Álmos herczeg épittette 1108 körül, az almási és szentjánosi (mindhárom a váradi egyházmegye területén fekszik) keletkezését szintén nem lehet biztosan megállapitani.
A mű harmadik fejezete a pannonhalmi főmonostor kegyurasága alá tartozó telki (Pilismegyében, Buda mellett) és a ma is fennálló bélai (kőrösmegyei) apátság történetét adja.
A kötetben tárgyaltakhoz igen jól használható név- és tárgymutató járul, végül a magyar benczés apátságoknak a szerző által tervezett térképe. Az utóbbi is tiszta képet ad arról, hogy az apátságok száma feltétlenül nagyobb volt, a mint azt a mai kutatások világánál hiszszük, mert lehetetlen az, hogy a Nagy-Alföldnek a Duna-Tisza közé eső részén egyetlen apátság sem lett volna, s hogy a Marostól északra és délre elterülő nagy területek szintén teljesen nélkülözték volna a hittéritő góczpontokat.
B. Sz. L.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
