I.
I.
A Hunyadi János által épittetett várkastélyt, halála után özvegye, műizléséről tanuskodó, remek loggiával egészitette ki, melynek félkörives ablaknyilásai fölött a falterületet freskófestményekkel ékesittette. Három ilyen ablaknyilás fölött egy férfi és nő vonatkozásainak ábrázolását látjuk.
Az első fölött a férfi alakjából nem sok maradt fönn, de hivó helyzetben fölemelt keze világosan kivehető. A női alak fejletlen leányt tüntet föl, tekintete a férfi felé irányul, magasra emelt jobbkezében «valamely tárgyat» tart.
A második ablak fölött mind a két alak jól kivehető. A férfi vágyó tekintetet vet a leányra, jobb kezében gyürüt mutat neki, balkezét szivére teszi. A fejlettebben ábrázolt nő elforditja tekintetét, balkezét felemelve tartja, jelezve, hogy a férfit meghallgatni nem akarja.
A harmadik ablak fölött szintén épen maradt meg a két alak. A nő már áldott állapotban szomoru tekintettel van ábrázolva, jobb kezével rámutat a bal kezében fölemelt karikára, melyre két gyürü van füzve.
Möller ebben a három képcsoportban azt a hagyományt látja előállitva, a mely Hunyadi Jánosnak Zsigmond királytól származását hirdeti. Ezen fölfogásból kiindulva, ugy vélekedik, hogy az első képcsoportban Zsigmond király megismerkedik Hunyadi János anyjával; a másodikban a király gyürüt ajánl föl neki; a harmadikban a leány a házassági igéretre figyelmezteti a királyt, a ki «a házasságról hallani sem akar.»
Ezen magyarázat teljesen önkényes; mert a férfi alakja egyik képen sem viseli a királyi méltóság attributumait, mint lovag van ábrázolva. Annak igazolása végett, hogy a leány házasságra szólitja föl a férfit, azt hozza föl, hogy a középkorban a jegygyürüt az esketési szertartáshoz 54karikára füzve hozták, és onnan vette le azokat a pap. Azonban ilyen szokásnak sem a házassági szertartást ábrázoló középkori képekben, sem az azt ismertető liturgikus és történeti munkákban nyomát nem találjuk.*
Több egyházjogi és kulturtörténeti munkát néztem át, illetékes szakférfiakat kérdeztem meg. Möller műépitész urat felkértem, közölje velem a munkát, a melyből állitását meritette; de választ nem kaptam.
Egyébként ezekkel a részletekkel felesleges foglalkozni. Éppen Möller magyarázata kétségtelenné teszi, hogy a képsorozat és a jelezett hagyomány között összefüggés egyáltalán nincs.
Szerinte a képsorozat két főjelenetet tüntet föl; az egyikben a leány elutasitja a férfit, ki gyürüt ajánlva házasságot igér; a másikban az áldott állapotba jutott és a házassági igéret beváltását követelő leányt utasitja el a férfi. Már pedig a hagyomány hallgat arról, hogy a király mily módon nyerte meg a leány kegyét és semmit sem tud arról, hogy a leány a királyt házassági igérete beváltására szólitotta föl.
A hagyomány két főjelenetet beszél el: az egyikben a király az áldott állapotba juttatott leánynak gyürüt ad azzal az utasitással, hogy ha fia születnék, származását a gyürü felmutatásával igazolja; a másikban a leány gyermekével utra kel a királyi udvarba, de utközben megpihenve, a játszó gyermek kezéből a gyürüt holló ragadja el.
Ha tehát ezt a hagyományt akarta volna a vajdahunyadi freskók festője ábrázolni, ahhoz alkalmazkodva, szükségkép szerepeltette volna a gyermeket és a hollót; ellenben a házassági igéretet és teljesitésének megtagadását mellőzte volna. A három képcsoport motivumai közül a hagyományban egyetlen egy: a gyürü fordul elő; ezt azonban sürün használják föl a középkori mondák és mesék; aminthogy a leány, ki az udvarló férfit és a férfi, ki a matronát elutasitja, a középkor novellisztikus alakitásainak kedvencz témája, melyet később Cranach is drastikus módon dolgozott föl.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
