II. Croy.
II. Croy.
A még most is létező herczeg Croy-család a levéltárában lévő okirati anyagot tudtommal még nem tette közzé és igy magától értendő, hogy a család eredetére s legrégibb multjára vonatkozó kutatásnak mindazon krónikási s irói adatokkal kell megelégednie, melylyel az eddig ismert irodalomban találkozhatunk. Figyelemreméltó kétségkivül azon körülmény, hogy az e családdal sógorsági viszonyban álló gróf du Chastel de la Howarderie P. A. a Crouy-Chanel-család igényeinek jogosultsága ellen irányuló dolgozatában* világosan kijelenti, hogy «a mai napig a XII. és XIII. századból származó egyetlenegy oly hiteles okirat nem találtatik, mely e családnak a magyar királyi háztól való származására vonatkozik, pedig ez sokkal valószinübb és a Picardie-ban hagyomány utján közismertté vált.»
Preuves des extravagantes pretensions de la famille roturiere Chanel dite de Crouy-Chanel de Hongrie et de la legitimité de la maison princičre de Croy-Dulmen. Tournai 1885. pag, 11.
A fentemlitett Heuter Pontus a Croy-családot minden határozottsággal II. András magyar királytól († 1235) és első nejétől (meráni) Gertrudtól († 1213) vezeti le és fiukról már fentebb emlitettük, hogy a velenczei Cumani Szibillát vette nőül.* Márk, e házaspár fia, állitólag 1266 körül került III. Fülöp franczia király udvarába, hol feleséget kapott. A Márktól kiindult nemzedékek sorrendjét, amint ezt Heuter felállitja, az utána következő irók legnagyobb része magáévá tette s következőleg alakul:
Ki kell itt azonban emelnünk, hogy Heuter itt következőleg nyilatkozik: «E genealogia vázlatát a nemes és a nemes családok nemzedékrendjeinek felkutatásában igen jártas férfi, nővérem fia, Dilfius János irta, ki még több közölni való adatot szolgáltatott volna, ha őt a halál ebben meg nem akadályozta volna.» A Dilfius-név az irodalomban nem ismeretlen.
a) Márk nőül veszi 1178 körül Katalint, Hugo, Airaines és Croy bárójának a leányát és ebből a házasságból I. János és I. Vilmos származtak, I. János egy Beaumont-i urnőt vett feleségül, de miután fiutóda nem volt, összes birtokai a fiatalabb Vilmosra háramlottak.
110b) Ezen I. Vilmos 1220 körül nőül vette Krisztinát (mások szerint Annát), II. Arnold, Guines grófjának és Beatrix, Bourbourgi* viczegrófnőnek a leányát, mely házasság révén Bourbourg és Grevelinge várak a Croy-család birtokába kerültek. Vilmos meghalt fivére előtt és a következő fiut hagyta maga után.
Előbb Flandriában, most a Nord nevű franczia megyében.
c) II. János örökölte atyjának és nagybátyjának (I. Jánosnak) összes birtokait. Nagybátyjának életében a következő czimert használta: három pólya; a pajzsfőben három függentyüből álló tornagallérral törve. Heuter szerint a Croy-czimer mellett a felső pajzsban még a magyar czimernek is adott helyet, mely fehér pajzson rézsutosan elhelyezett három vörös pólyából állt. E János neje némelyek szerint ismeretlen, mások szerint Airaines-i Janka, kitől a következő fia született:
d) I. Jakab, Croy ura és Airaines részbirtokosa, ki 1287 körül Margitot, Airainesi Henrik örökösleányát nőül vette s vele ezen uradalom másik felét kapta.
e) Ennek a fia II. Jakab, ki az «öregebb» melléknevet kapta. Neje 1313 körül Picguignyi Margit, Gellért, Amiensi vidame leánya. Fiai «ifjabb» (III.) Jakab és II. Vilmos. III. Jakab 1345 körül nőül vette Moreuil-i Margitot, VI. Bernát, Moreuil és Couevres urának, franczia marsall és Nesle-Offemonti Matild leányát. Meghalt a nélkül, hogy fiutódot hagyott volna maga után, mire őt a következő öcscse követte.
f) II. Vilmos. Az összes ujabb irók egyhangulag kijelentik, hogy ő családjának egyedüli tagja, kitől kezdve a maig érő nemzedékrendi sorrend okirati alapon kimutatható. 1354 körül nőül vette Renty Izabellát, Renty András, Seninghen stb. urának és Brimeu Mária örökös leányát. Izabella nagybátyja volt Renty-i Oudard, Embry és Curla ura, Tournai s Tournaisis kormányzója.*
Renty a Pas-de-Calais megye St. Omeri kerületéhez tartozó Fauquembergue (= Falkenberg) járásban van. Brimeu ugyanezen megye montreuili kerületének caurpagnei járásában. Seninghen ugyanezen megye St. omeri kerületének Lumbres nevü járásában. Grevelingüé a Nordmegye dünkircheni (= dunquerque) kerületéhez tartozó Gravelines (= Gravelingen).
E nemzedékrendet már korán kifogásolták. Imhof J. V. már 1689-ben felismerte azon óriási anachronismust, melynek értelmében Márk fia I. János már 1214-ben, midőn atyja talán még nem is született, a Bouvines-i csatában részt vett és hogy fivére I. Vilmos már 1220-ban nősült. Ehhez még járul, hogy egynéhány iró ezen nemzedékrendbe még egy Antalt is felvesz, mások pedig csak egyetlenegy Jakabot ismernek el. Igy járnak az ezen sorrendben szereplő feleségek is, kiknek egy részét egész más nemzedékekbe átültetik, miáltal a házassági összeköttetéseknek rendbe nem hozható tömkelegét létrehozzák; de mind ennek meg is volt az oka. Általános elismert és tényeken alapuló szabály az, hogy genealogiai-időrendi számitásokban egy századra három nemzedéket veszünk. Magától értetik, hogy az első század e viszonyoknak még némi mozgótért enged és hogy számos esetben a századot két nemzedék is kitölti, mig más esetben négynek is lehet benne helye. De ha több századot összefoglalunk, akkor a minden egyes nemzedéknek megengedett 33 korév legnagyobb eltérése mellett is mégis csak három nemzedék esik egy századra. Ha Márk 1266 körül nősült és akkor legjobb esetben husz éves volt, akkor 1245 körül született. A század három nemzedékébe esik a nagyatya, atya s unoka élete. Márk dédunokájának unokája II. Vilmos, ki állitólag 1354-ben nősült – ha nősülésekor 20 éves volt – 1334 körül született. Márktól II. Vilmosig egy században tehát hat nemzedék van, a mi már előzetesen kizártnak tekintendő; de vegyük még a legkedvezőbb, de nagyon valószinütlen esetet is, hogy az ezen sorrendben szerepelt férfiak kivétel nélkül már életük 20-ik évében elsőszülött fiainak atyjáivá lettek, akkor is II. Vilmos születési éve 1345-re esik és igy 1354-ben nem nősülhetett mint kilencz éves fiu, bátyja III. Jakab pedig már 1345-ben azon Moreuili Margitnak a férje, ki mások szerint nagyanya volt stb.
Hogy ezen ellenmondásokat valahogy a rendes kerékvágás felé irányitsák és ezen számfeletti nemzedékrendnek némi jogosultságot szerezzenek, későbbi időben azon fáradoztak, hogy a századot kibővitsék; de erre okvetlenül szükséges volt, hogy Márkot, a család kétségtelen egyenes ősét korábbi időbe helyezzék és hogy neki 111más atya adjanak, mint II. Andrásnak András nevü fiát. Tudtak valamit arról, hogy a család ősei sorában egy István is szerepelt és igy ennek alapján kisütötték, hogy Márk az 1173-ban elhalt IV. István magyar királynak a fia. Ezzel egyetértőleg kellett Márknak nem III. Fülöpnek, hanem már VII. Lajos franczia király udvarába kerülnie és igy lehetett az egyes egybekelési éveket (1178, 1220, 1287.) valahogy elfogadhatókká tenni.* Teljesen felesleges arra mutatni, hogy IV. István nem 1173-ban, hanem 1165-ben halt meg és hogy egy Márk nevü fiáról mitsem tudunk. A fődolog itt, hogy az I. Vilmostól II. Vilmosig érő sorrendben szereplő legtöbb családtag és házassági összeköttetés puszta koholmány. Igaz csak az, hogy az 1384-ben elhalt Vilmos eddig a családnak első okiratilag kimutatható őse, mert közte s Márk között más nemzedék nincs és ő, a mint ezt alább bebizonyitom, Márk fiával azonos. A fentemlitett «ősök» egynéhánya élhetett ugyan és köthette a fenti házasságokat is; de ez esetben ők csak a Croy nevü nagy uradalomban élt számos kisebb birtokos családok tagjai voltak, kiket Márk családjához nemzetségbeli rokonság nem füzött.
Du Chastel is adja e változatot.
Térjünk már most át az okirati talaj adataihoz. A Croyak elismert ősével a fenti okirati anyag elemzése alkalmával találkozunk. Ez azon Márk, kinek az atyja «Velenczei» András, nagyatyja pedig azon István, kiről az 1282. évi darab emlitést tesz. Márk 1282-ben merül fel, akkor már egy János nevü fia van és 1290 után tünik el. Halála évét nem ismerjük és a fenti anyagban csak egyetlenegy adatra bukkanunk még, mely róla 1290 után még emlitést tesz.
A 9. szám ez, az amiensi Notre Dame székeskáptalan halottaskönyvének egy bejegyzése, mely következőleg hangzik: «Meghalt a főnemes magyarországi Márk, a sommementi Croy részbirtokosa, András magyar herczeg és a velenczei Cumuna Szibilla ifjabbik fia. Renti Erzsébet asszony, a főnemes Croy Vilmos, nevezett Márk úr «filiolusa» nejének alapitványa, melynek értelmében halála évfordulóján 40 ezüstgaras kiosztandó. Ezen alapitvány a Croy országot felső részén, Roquericourt mellett fekvő Maisnil nevü ingatlanra van biztositva».
E darab némi meggondolni valót nyujt.
Mindenekelőtt a «filiolus»-sal van dolgunk, melyet fenti Turul-értekezés is «fiacská»-ra fordit, a mi pedig azért helytelen, mert egy fiacskának még nem lehet felesége. Hogy filiolus alatt jelen esetben «ifjabb fiu» lenne értendő, az azért van kizárva, mert a darab egynéhány sorral korábban ezt a «filius natu minor»-ral fejezi ki; egy késő unokát sem érthetünk alatta, mert Márk az amiensi káptalannak 1284-ben tett adományozásában «champ de Masnil de seur Rokencourt» nevü birtokot emliti. Vilmos tehát a fia; lehet ugyan, hogy a csak hibás közzétételen alapuló filiolus helyett , filius olvasandó, de a sokkal tökéletesebb magyarázat az, hogy Vilmos az alapitvány létesitésekor, bár már nős volt, nagyon fiatal korban lehetett.
E Vilmos neje ezen hiteles darab tanusága szerint Renty Erzsébet. De az összes irók azt mondják, hogy az 1384-ben elhalt II. Croy Vilmos, Márk utóda, 1354-ben Renty András leányát Izabellát nőül vette s kezével együtt a Renty nevü uradalmat kapta. Összes elődjeivel egyetértőleg már most mondja Nagy Géza ur, hogy «az amiensi káptalan halottas könyvében Márk fiának mondott Guillelmus de Croy s a hg. Croyak közvetlen őse, az 1350-ben feltünt és 1384-ben elhalt Vilmos semmiesetre sem lehet egy személy». Ezzel szemben ellenkező álláspontot foglalok el.
Márk Andrásnak ifjabbik fia, illetve Felixnek az öcscse volt; lehet, hogy magas aggkorban meghalt és hogy ifjabbik fia Vilmos akkor született, midőn atyja már igen előrehaladt koru ember volt és igy sehogy sem szabad feltünőnek vagy el nem hihetőnek találnunk, hogy Vilmos, ki szintén igen magas kort elérhetett és atyjának ifjabbik fia volt, 1384-ben elhalt.*
Azon esetleges kifogást, hogy bátyjának (Jánosnak) felmerülése után (1282) 102 évvel később meghalt, a következővel lehet hatalmasan megczáfolni. II. Miksa bajor király született 1811 nov. 28-án; öcscse Luitpold született 1821 márcz. 12-én. E Luitpold – bajor régens – ma, midőn e sorokat irom (1912 nyarán) bátyjának születése után 102 évvel később még él.
Okiratunk nejét Renti-i Erzsébetnek mondja, a későbbi irók szerint pedig Renti-i Erzsébet 112volna. Tudjuk, hogy a németeknél szokásos Erzsébet név a románnyelvü népeknél mint Izabella használtatott és határozottan az utóbbival azonosnak vétetett. IV. László magyar király neje, kit olasz hazájában Izabellának hivtak, a magyar okiratokban állandóan mint Erzsébet szerepel; I. Lajos királyunk anyját mindig (lengyelországi) Erzsébetnek hivják; de a pápa 1352-ben mégis «Izabella regina Hungarić»-nak nevezi (Történelmi Tár 1895. évf. 283., hol tévesen 1362 áll). A franczia Bouxiéres-i zárda fejedelemasszonya de Ruppes Izabelle, (1349 † 1377) előfordul mint Elisabeth is.* Ehhez még járul, hogy Vilmos fia Antal utódai még a XVI. és XVII. században mint «Renti urai»-szerepelnek, a mi a Márk fia Vilmos és a Renti-féle örökös leány közötti házasság valódiságát czáfolhatatlanul bizonyitja. Mindezek alapján határozottan állitom, hogy az 1384-ben elhalálozott Vilmos, kit a régibb irók a Croyak első határozottan kimutatható ősének mondanak, Márk fiával azonos és hogy – mint már fent kimondtam – mindazon nemzedékek, melyek ezen és az állitólagos II. Vilmos közé esnek, a czélzatos és számitó képzelgés szüleménye.
Jahrbuch der Wiener heraldischen Gesellschaft Adler 1887. pag. 94.
A család négy okiratot tud felmutatni, melyekből kitünik, hogy a német birodalmi kanczellária tanusága szerint I. Miksa római király és később német császár 1486-ban és 1510-ben, valamint II. Rudolf császár (1594) és I. Lipót császár (1604-ben) határozottan elismerték, hogy a Croy-család Magyarország királyaitól származik; itt pedig figyelembe veendő, hogy II. Rudolf és I. Lipót egyuttal Magyarország királyai is voltak. Erre már most azt lehetne megjegyezni, hogy azon esetre, ha egyéb bizonyitékokkal nem rendelkeznénk, a birodalmi kanczellária ezen okiratai nem birnának valami bizonyitó erővel, mert a család ezen levelek kiállitásakor már a legelőkelőbb főnemességhez tartozott és mert sehogy sem szabad határozottnak vennünk, hogy a kanczellária a neki bemutatott okiratoknak szigoru megbirálásába – ha ezeket egyáltalában követelte s a mennyiben léteztek, megkapta – belebocsátkozott volna.
Ezen oklevelek megbirálására a következő támaszpontjaink vannak:
a) Mint már előbb láttuk, Vilmos fia, II. János három pólyát viselt a czimerében.* A család egyik későbbi ága, melyet rendesen «Milendoncki»-nak neveztek, a következő czimert viselte: a három pólyával diszitett nemesi pajzs tetején egy hasitott kerek sisak volt látható, melynek előli része Magyarország látképét (deigma) ábrázolta.* A család mai czimere: ezüstben három vörös pólya.
Bulletin de la societé généalogique et héraldique de France, 2e année 1880–1881., colonne 139.
Imhof, Notitia S(ancti) rom, germanici imperii Procerum, Stuttgart 1699., pag. 379.
b) Azon körülmény, hogy Heuter 1583-ban és utána az összes irók a Croyaknak az Árpádoktól való leszármazásáról beszélnek, gyüjteményünknek fenti két darabjával együttesen annak elismerésére jogosot bennünket, hogy a már száz évvel Heuter előtt szerkesztett német birodalmi kanczelláriai herczegi diploma (1486) nem egészen alapnélküli, mert a Croy családnak ezen királyi leszármazását minden további érvelés nélkül, mint egy előtte bebizonyitott illetve elismert tényt emliti. E leszármazás közelebbi részletei, illetve az egyenes ősnek egy Árpádházi királyhoz való közvetlen hozzákapcsolása ugy mint a Crouy Chaneleké egy alább következő fejezet tárgyát képezi.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
