Kempelen Béla: Magyar nemes családok. X. kötet. Szabad-Üveges. Budapest, 1931. VIII. 461 l.
Kempelen Béla: Magyar nemes családok. X. kötet. Szabad-Üveges. Budapest, 1931. VIII. 461 l.
Örvendetes dolog, hogy nemesi családaink tagjainak érdeklődését családjuk multja iránt sem a történeti Magyarország feldarabolása, sem pedig a súlyos gazdasági helyzet nem csökkentette. Erre vall legalább is az a körülmény, hogy Társaságunknak a tudományos genealogiát művelő folyóiratán és egyéb önálló családtörténeti kiadványokon kívül (Bánffy) oklevéltár II. kötete, Csáky-oklevéltár, Széchenyi-oklevéltár, Forster Gyula és Rudnay Béla munkái szép számmal jelentek meg olyan családtörténeti 77kiadványok is, amelyek elsősorban a nagyközönség igényeit, a praktikus genealogia szükségleteit tartják szem előtt. Elég legyen itt csak Daróczy Zoltán sorozatos kiadványának, a Nemesi Évkönyvnek négy kötetére utalni, amely kétségkívül jó és hasznos szolgálatokat tesz az újabbkori genealogia problémáinak megoldásánál. Teljességről természetesen nála sem lehet szó, de már elismerésreméltó, ha a közölt anyag ellen nem emelhető lényegesebb módszeres kifogás.
Most meg Kempelen Béla látta elérkezettnek az időt, hogy a világháború alatt a IX. kötettel (Raaperger-Syxt) 1915-ben megszakadt összefoglaló genealogiai művét befejezze. Eredetileg tizenkét kötetre tervezte művét, s így még három kötet megjelenése volna hátra, de éppen a viszonyok arra késztették, hogy a három kötet anyagát kettőbe szorítsa össze, így az előttünk lévő kötet már az utolsóelőtti.
Nem akarunk hosszadalmasak lenni, éppen azért feleslegesnek tartjuk itt újból elmondani mindazt, amit a sorozat előző köteteiről s általában Kempelen Béla genealogiai munkásságának értékéről Döry Ferenc és Horváth Sándor a szakirodalomban már bőven elmondottak. (V. ö. Századok, 1907, 558–61; 1911, 719–26, 801–3; 1915, 184–8.) Csak megállapítani kívánjuk, hogy a szerző módszere úgy az anyaggyüjtést, mint a feldolgozást illetőleg azonos az előző kötetekéhez, természetes tehát, hogy tudományos szempontból azonos az eredmény is. A középkori magyar genealogiai kutatás szempontjából munkája értéktelen, mert hiszen ezen a téren nemcsak eredeti kutatásokat nem végzett, de az eddigi eredményeket is csak hézagosan regisztrálja. Az újkorban feltűnt nemesi családaink genealogiája is rendkívül hiányos, legtöbbször megelégszik a nemességadományozás tényének említésével, amelyhez a megfelelő bibliográfiai utalás járul. Részletes genealogiai levezetés csak igen gyér számmal található, ezeket még ott is mellőzi, ahol az könnyen összeállítható lett volna, például a Teleki-családnál. Nyilván a kiadvány anyagi sikerét van hivatva előmozdítani az a feltűnő eljárás, hogy ezek a részletes genealogiai tabellák éppen új, sőt legújabb nemesi családainknál találhatók inkább.
Kempelen kötetét olvasva megállapíthatjuk, hogy a genealogiai tudomány ezért a kötetéért vajmi kevés elismeréssel adózhat. Munkája, éppen hiányai miatt, még a magyar nemesi családok repertóriumának sem nevezhető. De ha igazságosak akarunk lenni, meg kell állapítani, hogy egy anyagában, módszeres feldolgozásában új Nagy Iván kiadásának, bármennyire szüksége is volna erre éppen a magyar történettudománynak, ma még egyáltalán nem érkezett el az ideje. Levéltáraink újkori történeti anyaga éppen család- és birtoktörténeti szempontból még csak igen kis mértékben van átkutatva és feldolgozva. Ez még évtizedekre terjedő munkát jelent. Azután a családok birtoklásának történetére vonatkozó kutatások is még a kezdet kezdetén vannak. Márpedig modern genealogia nem képzelhető el birtok-, illetőleg településtörténet nélkül. Kempelen meg se kísérelte munkájának kereteit így megszabni, ezért nem csodálkozhatunk rajta, hogy fáradozása – tudományos szempontból – meddő és eredménytelen maradt, de jobb híjján kellő óvatossággal gyakorlati genealogiai kutatásoknál műve sokáig használatban marad.
Dr. Tóth László.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
