Olaszországi Magyar Oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet I. XV. századi pápák oklevelei. I. kötet. V. Márto…
Olaszországi Magyar Oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet I. XV. századi pápák oklevelei. I. kötet. V. Márton pápa (1417–1437). Kiadja Lukcsics Pál. Budapest, M. Tud. Akadémia, 1931. 8° 317 l.
A M. Tud. Akadémia római történeti intézetének megbízásából dr. Lukcsics Pál két évi szorgalmas római búvárkodással összegyüjtötte V. Márton, IV. Jenő és V. Miklós pápák magyar vonatkozású iratait. E munkássága egy részének eredménye a mostanában megjelent fenti kötet, mely az V. Mártonhoz benyújtott kérvényeket, az ezekre – kiállított bullákat és az egyházi ügyekben kiadott egyéb pápai iratokat öleli fel.
Anyagának közlését széles keretű, a szükséges tudnivalókat kimerítően részletező ismertetés vezeti be. Felhívja figyelmünket az olasz és magyar nemzet érintkezéseire és utal arra a nagy kultúrhatásra, mely Rómával való gyakori kapcsolataink révén ránk befolyással volt. Forrásismertetései az idevonatkozó külföldi irodalmat alaposan felölelik. Részletesebben foglalkozik a supplicatiókkal, melyek kapcsán a pápai kancellária XV. századi gyakorlatát mutatja be, az alakiságoknak is legaprólékosabb leírásával. A referendariusok által vagy magának a pápának, vagy a vicekancellariusnak előadni szokott supplicatiók szignálását illetőleg új megállapítással szolgál. A pápák XXII. János óta a «Fiat» szignáláshoz egy, korábban szülőhelyük vagy családi nevük, majd következetesen keresztnevük kezdőbetűjét jelentő maiuscula betűt is hozzáírtak. Lukcsics kimutatja, hogy a vicecancellarius hasonló, a formula után nevének kezdőbetűjét feltűntető szignálási módja csak az 1427. febr. 19-én hivatalba lépő Ferenc apát vicecancellár idejétől szokásos. A magyar vonatkozású papszentelő okiratok beható ismertetése keretében rámutat arra, hogy papjaink közül számosan személyesen megfordultak Rómában, hogy tiltott időben való felszentelésükre engedélyt nyerjenek.
1453 oklevél regesztáját közli. Eltérőleg a Monumenta Vaticana Hungariae díszes köteteinek szószerinti szövegközlésétől, a hosszú formális részekkel teli bullaszövegek helyett csak rövid, tisztán a lényeget tartalmazó kivonatokat nyújt; azzal is helyet nyervén, hogy az elüljáróban megmagyarázott rövidítések hosszú sorát alkalmazza bennük.
A kötet anyaga első sorban az első Árpádok által alapított tíz egyházmegye történetének körére szorítkozik. Idegen egyházmegyékre vonatkozó adatokkal csak az esetben találkozunk, ha azok magyar kapcsolatokról szólnak. Különös figyelmet fordított a közlő azokra az oklevelekre is, melyek külföldön, főleg Olaszországban élő magyarok életére vetnek fényt. A római kúriában tisztségeket viselő, szolgálatokat végző (magyar gyóntatók) s más Olaszországban megfordult magyar származásúak és a nálunk élő olaszok voltak a két nemzet kultúrális kapcsolatainak összekötői. Az oklevélregeszták tartalmilag javadalom-adományozásokat, ezek megerősítését, kegyeket (hordozható oltár, gyóntató szabad választása stb.), egyházalapítások jóváhagyását, kiváltságokat, dispenzációkat, egyházi pereknek más fórumok elé való áthelyezését stb. foglalnak magukban. A munkát mindamellett nemcsak az egyháztörténet, közelebbről az egyházi archontologia használhatja eredménynyel, hanem a genealogia tudományos művelője is több szempontból értékesítheti maga számára.
A 216 oldalnyi regesztaközléshez a neveknek úgy eredeti írásmódja, mint megfejtett alakja szerint készült, 53 oldalt kitevő névmutató nagyon megkönynyíti a kötet használatát.
Lukcsics munkájának értékemelője, hogy abból a századból bocsát a tudomány rendelkezésére regesztagyüjteményt, 80melyből sorozatos hazai oklevélpublikációnk eddig még nem jelent meg.
Dr. Czobor Alfréd.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
