A) Demeter comes és Endre utódai.
A) Demeter comes és Endre utódai.
A Helmecziek másik főágán az Orosznak nevezett Demeter comesről nevén és az 1298. évi osztályban való szereplésén kívül semmit se tudunk. Az osztálylevélben felsorakoztatott családtagok csoportosításából és abból, hogy őt első helyen említik, alaposan következtethetjük, hogy ő az osztozkodó atyafiak legöregebbje és a vele ugyanazon főágon megnevezett, de ekkor már néhai Endrének és I. Istvánnak még mindig életben levő testvére. E mellett szól az is, hogy Demetert az osztálylevél csak magánosan említi, holott valamennyi többi élő vérrokonának külön-külön az apja is fel van tüntetve. Ebből nagy valószínűséggel az is következik, hogy Demeternek nem volt fiutódja. Ha lett volna, ez az 1298. évi osztály alkalmával, mint a nemzetség legidősebb tagjának a fia, Endre fia Jánoshoz hasonlóan kétségtelenül már férfikorban járt volna s így az ő nevét sem hagyták volna ki az osztálylevélből.
A Helmecziek e főágának három ismert legrégibb őse, t. i. Demeter, Endre és (I.) István közül ugyanis csak kettőtől származott nemzedék. István lemenőit, kik közé a ma is élő Vékeyek apai ősei is tartoznak, kezdettől fogva ízenként tudjuk levezetni. A másik vonal tehát csak Demetertől, vagy Endrétől, illetőleg ennek fiától, Jánostól származhatott. Ezen a következő ízt (I.) Miklós és Denk személyében találjuk, akiket a közös részbirtoklás és névhasználat, valamint egyéb, az oklevelekből kitűnő együvétartozásuk alapján határozottan testvéreknek kell tekintenünk. Apjuk nevét a források nem említik; de biztos, hogy a fentemlítettek egyikének (Demeternek, vagy Endre fia Jánosnak) a fiai. Bizonyítja ezt a fönti (I.) Miklós fia Jánosnak az az 1350-ben tett bejelentése is, hogy az ő (névszerint nem említett) nagyatyja az 1298. évi osztályban résztvevő (I.) István fiai Salamonnak és (I.) Simonnak az ágától birtok tekintetében különválasztatott.* Ez a nagyapa tehát nem lehet más, mint vagy Demeter, vagy Endre fia János. A Demetertől föntebb előadottak után azonban sokkal valószínűbb, hogy e főág emez alágának Endre volt az ősatyja.
Orsz. Lt.: Csicseri-lt. Dl. 31,269. – Anj. Okmt. V. 358–359.
Endre fia Jánost szintén csak az első osztozkodásból ismerjük. Hasonlóképpen az ő fiainak tekintett (I.) Miklósról és Denkről is pusztán apákként való megemlítésük révén szerzünk tudomást.* Ők és utódaik e főág további osztozkodásának és cseréjének eredményeképpen Lázon és Ninajon voltak birtokosok,* míg (I.) István leszármazottai (a másik alág) a helmeci birtokterületnek e főágra eső másik, t. i: Lázon kívüli s természetesen Helmec falu felét is magában foglaló felerészén.* Már nem is Helmeczieknek, hanem eleinte hol lázi, hol ninaji birtokukról, később pedig kizárólag utóbbiról nevezték magukat. Így lettek Endrefia János, vagy biztosabban e János két fiának vett Miklós és Denk az ősei a Helmeczi-nemzetség újabb, önálló nevet felvett mellékhajtásának, a Ninai-, majd későbbi századokban Minay-ra változott s Ungmegyében e néven ma is élő családnak. Megszokott dolog ugyanis a középkorban, hogy a családok birtokaik szerint cserélték neveiket is. Új birtokhoz jutván, vagy az osztályrészül jutott birtokra telepedvén, új lett nevük is, amely később legtöbbször családnévvé állandósult.
U. o. Anj. Okmt. V. 105., VI. 527. – Orsz. Lt. Csicseri cs. lt. Dl. 31,290., 31,292. – Kende-It. 1357.
Még 1417-ben is van szó a Ninaji-nemesek lázi jobbágyairól. (Lelesz: 1417. act. nr. 27.).
Az alábbiakon kívül kitűnik ez a következő századbeli adatokból is. (Lelesz: 1417. act. nr. 27.; Metales Ung. 1422. nr. 34. – Kende-lt. 1421., 1424.
1. Az egyszer Lázinak, máskor Ninajinak, sőt egyidejűleg kétféleképpen is* nevezett (I.) Miklós fiai (II.) János, (I.) Mihály és László közül legelőször és legtöbbször Jánossal találkozunk. Ketergényi Máriásfia Miklósnak a Homokiakkal folytatott perében Ninaji néven ő a királyi ember.* 1347-ben, amikor is Lázi Miklós fiának nevezik, prókátorkodik.* Ő az, aki 1350-ben lázi birtokrésze védelmében legközelebbi osztályos atyafiai, (I.) István fia (I.) Simon és ennek, valamint testvérének, Salamonnak a fiai ellen arra hivatkozik, hogy azt még nagyatyja idejében különítették el 21utóbbiak birtokaitól.* Ez azt mutatja, hogy ennek a főágnak a két alága szintén folytatta az osztályt a Helmecből és Ninajból ráesett részen és a másik főágbeliek példájára hasonló célszerű cserére lépett, mint ezek, t. i. a Jákó- és Ders-fiak 1313-ban.
Pl. 1350-ben az oklevél szövegében Miklós fiát Jánost Ninajinak, a hátlapján ugyanazon időből való írással Lázinak nevezik. (Orsz. Lt.: Csicseri-lt. Dl. 31.269.).
Kende-lt. 1344.
Hazai Okmt. I. 326. – Anj. Okmt. V. 105.
Forrás föntebb idézve.
Jánosnak úgylátszik Láz volt állandóbb lakóhelye, mert őt többnyire e birtokáról nevezik. Ezzel szemben testvérei, (I.) Mihály, aki először 1347-ben tűnik fel,* és (II.) László mindenegyes alkalommal Ninajiaknak iratnak, jeléül annak, hogy ők meg eme birtokúkon telepedtek meg. László 1357-ben ügyvéd és ugyanekkor eskütársként is előjön a Bátfai László és a sislóci nemesek között felmerült perben.* 1359-ben pedig János testvérével együtt látjuk a Csicseri Domokos egyik fiának megcsonkításával, másiknak megölésével vádolt Drugeth-fiak bűnössége mellett tanúskodó ungmegyei nemesek között. Kívüle egyébként ugyanennél az esetnél még a következők szerepelnek tanuként a Helmecziek nemzetségéből: Lázi Denk fia Kozma, Helmeczi Batiz fia László és Helmeczi (I.) Péter.* 1360-ban találkozunk mind a három Ninaji-testvérrel utoljára.*
Orsz. Lt.: Csicseri-cs. lt.
U. o. Dl. 31.283. – Anj. Okmt. VI. 527.
Orsz. Lt.: Csicseri-cs. lt. 31, 290. – Kárffy Ödön: A Csicseri-cs. oklevéltára (Tört. Tár. 1901. évf. 41. és köv. l.). – Mauks Ernő i. m. 37–38. l.
Orsz. Lt. Dl. 31,294.
Közülök László végleg eltűnik a családfáról. Ellenben János és Mihály tovább viszik a Ninaji- nemzedéket. Ninaji (II.) Jánosnak fia (II.) Lőrinc, (I.) Mihályé (VII.) Miklós és az először s utoljára 1379-ben fellépő György. Miklóst és Lőrincet is «Keresztfiú» melléknévvel emlegetik.* Miklós fia az 1418-tól szereplő (IV.) Mihály. Lőrincnek nem igen maradtak fiai. 1422-ben csak Ninaji Keresztfiú Miklós utódai kötnek egyezséget a többi Helmeczicsaládtaggal a Ninaj és Ketergény határai közé zárt vitás szántóföldekre nézve.*
Kende-cs. lt. 1379. és 1730., 1394., 1416., 1421. – … «Nicolai de Ninaj dicti Keresztfiu» … (U. o. 1421.) – … «Laurentius keresztfiu» … Ninajon. (XIV. sz. végéről való összeírás Ungban. Orsz. Lt. Dl. 32,282. – Lelesz: 1414, act. nr. 100.) … «contra Laurentium et Nicolaum dictos Keresztfiu de Ninaj.» … (U. o. 1415. act. nr. 37.). – U. o. Introduct. et stat. 1417. H. 35.
Kende-lt. 1418., 1421. – Lelesz: Metales Ung. 1422. nr. 34.
2. Denket Lázinak nevezik okleveleink. Míg testvére, Miklós Ninajt választotta állandó lakóhelyéül, neki Láz lett a fészke. Neve melléknévként rajta maradt a helységen s ezentúl Denkláznak, később, mássalhangzó-lágyítással, Dengláznak nevezték. Emellett a Stripo- vagy Cigány- patak tulsó partján fekvő Nagylázzal szemben a XVI. században Alsóláz, néha Kisláz néven is szerepel.*
Orsz. Lt.: Dicalis összeírások, Ung m. Tom. XLVI – Lelesz: Introduct. et stat, 111, – Ung vm. Proth. 6. (1639. év) fol. 9.
Denk mindamellett szintén Ninaji-ős. Utódai már így nevezik magukat. Ugyanis ők is Ninajra költöztek. Három fia volt: Kozma, (III.) János és (III.) Miklós;* családjának fönnmaradását azonban egyedül, ám annál kiadósabban a legidősebb, Kozma biztosította, öt fiúval. Ezek: (III.) László, (II.) András, Balázs, Kelemen és (III.) György.* Denknek János fia még fiatalon tragikus véget ért. Palágyi Pál fia Domokos 1362-ben megölte. A gyilkost Laczkfi Pál ungi főispán és Nagymihályi György alispán, tekintet nélkül nemes voltára, bilincsekbe verette és ingó javaitól megfosztotta. Cselekedetük azonban ellenkezvén az akkori idők jogrendjével, kellemetlenségektől kellett tartaniok. Ezért Palágyi Domokossal a leleszi konvent előtt megfogadtatták, hogy ez ügyből kifolyólag sem ő, sem utódai nem fognak ellenük keresetet indítani, és az írásba jámboran még azt is belefoglaltatták, hogy ezt ő azért igéri, mert vele könyörületesen bántak, jóllehet beismeri bűnösségét.* Nem is igen lett ezek után semmi baja: Ami pedig Denk harmadik fiát, (III.) Miklóst illeti, 1357-től fogva teljesen nyoma vész, anélkül, hogy egyetlen gyermekéről is említés volna valahol.
Kende-lt. 1357.
U. o. 1394.
Sztáray-oklt, I. 323–324, – Mauks i. m. 58–59.
Kozma egy időben a vármegye egyik szolgabírája. Kis híja, hogy 1375-ben őt is meg nem ölték. János alispán okt. 13-án a vármegye üléstermében a szolgabírókkal, Orbán Péterrel, Polhus Tamással és a mi Kozmánkkal szokás szerint éppen bírói széket ült, amikor Csicseri Domokos fia János több társával fegyveresen «ördögi dühhel» hirtelen berontott; őket az alispánnal együtt minden igaz ok nélkül kiverte, sőt meg is akarta ölni, s ezáltal megakadályozta, hogy a feleknek 22igazságot szolgáltassanak.* Többet az esetről nem tudunk. Kozma egyébként szintén együtt tartott a Drugethek bűnössége mellett tanúskodó ungmegyei nemesekkel.*
Sztáray-oklt. I. 426–428. – Az esetről ír Mauks i. m. 63. l.
Orsz. Lt.: Dl. 31,290., 31,294. – Tört. Tár. 1901. évf. 41. és köv. l.
Föntebb felsorolt fiai 1394-ben nagykorúak. 1414-re csak Ninaji Balázs és Kelemen maradt meg közülök. A többiektől sem ekkor, sem ezután nem mutatkoznak maradékok. Ninaji Kozma ágát forrásainkban való szereplésük utolsó időpontjáig, 1424-ig kizárólag ők ketten képviselik.* Ninaji Kelemen egyszer kellemetlen helyzetbe jutott. Azzal vádolták, hogy megölte az egyik gerényi vendég (hospes) Vörös (Rufus) János nevű pap-fiát. Utóbbi rokonai azonban, szintén gerényi hospesek, nem tudjuk mi okból, feloldották a vád alól.*
Lelesz: 1414. act. nr. 100.; 1415. nr. 37.; 1417. nr. 4., 111; 1421. nr. 29. Introduct. et stat. 1417. H. 35. – Kende-lt. 1418., 1421., 1424, (de Nena, Nyne, Nyna).
Lelesz: Regestrum quintum, 1418. fol. 7.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
