Ady Endre: Az Örömtelenség Öröme
Egy gondolatra rámosolygott,
Mint Krisztus a durva keresztre.
Milyen öröm már nem örülni
S milyen rekedt az élet-nászdal.
Rendjét a nem-lehet-máskéntnak
S azt, aki engem megteremtett.
Kihullott minden a lelkemből,
Ami mosolygós, ami dőre.
S nem nézek már ezentúl semmit
Sem örömmel, sem keseredve.
S tépett lelkemet, mint rossz ponyvát,
Újból és újból megfoltozni.
Ezért volt az én mosolygásom,
Legutolsó örvendezésem.
Egy gondolatra rámosolygott,
Mint Krisztus a durva keresztre.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir