Ady Endre: Útközben
A pesti vonat hogy bejött,
Egy ismerős és bájos arcot
Fedeztem fel a nép között...
És így szerencsés véletlenből...
- Mely engem ritkán boldogít -
Együtt utazhattam magával,
Együtt egészen Károlyig,
Debrecentől Nagykárolyig.
Tiszta volt minden lapja még
És én voltam, aki először
Irá e könyvbe bé nevét.
Ceruzával és legelőször...
Valóban könnyen meglehet,
Hogy ugyancsak én fogok lenni,
Kit leggyorsabban elfeled,
Sajnos, mást várnom nem lehet!...
és Nagykároly között,
Érmihályfalva állomás.
Kezeit csókolja |
Ady Endre |
hírlapíró |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir