Ady Endre: Az én menyasszonyom
De elkisérjen egész a síromba.
»Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.«
Csak a szivébe láthassak be néha.
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
A lelkem lenne: életem, halálom.
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
»Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.«
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir