Amade László: LXXIII. BOLOND, KI SZENVED...
Bolond, ki szenved,
És ollyan szivért eped,
Ki nem állandó;
Azért gyötrődik
És majd porrá törődik,
Szinre hajlandó;
Kinek lárva élete,
Van ideig kelete,
Végre mulandó.
Szárnyon jár s röpül,
Édesgetett és örül,
Biztat az remény;
Nemcsak arany fénylik,
De agyag is tündöklik,
Ha szolgál napfény:
Nem minden ides szó jó,
Melly megmar, mint az kigyó,
Mégis sziv kemény
Ki szokott árnyékhoz
Az fény tetszést nem okoz,
Inkább ebben él;
Ki örömest ingadoz,
És mindenért lángadoz,
Elég kevés szél;
Hogy hasonlót csak szeret,
És így minden mást megvet
vagy: Ád illy gyarló mentséget,
Illy gazt jóra vél.
Kinek van értelme,
És magához szerelme,
Kiván nagyobbra;
Kiben van hüség,
Mint szalmatüz ugy nem ég;
Kiván nagy lángra;
Kinek hamu szikrája,
Volt tüze csak pazdorja,
Akad reváncsra.
Bármint átkozza
Magát és mást okozza,
Nincsen hitele;
Mondja, hogy ő szent
És minden szeplőtül mentt,
Ugy is van jele -
vagy: Hir vele tele;
Más is érti ezeket,
Ki próbált sok sziveket,
Nem gondol véle!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir