Amade László: XXVIII. INGYEN AZÉRT KINLÓDNI... | Verstár - ötven költő összes verse

XXVIII. INGYEN AZÉRT KINLÓDNI...

1.
Ingyen azért kinlódni,
Kitül köll távúl lenni,
Ritkán megudvarolni,
Lehet titkon szemlélni,
Kedvét soha nem élni.

2.
Ugy van nékem is sorsom, -
Tüz, viz közt vagyon dolgom,
Bár eleget titkolom,
Meg nem változtathatom,
Tudom ez lesz koporsóm.

3.
Isten! engedj nem élnem,
Átkozott szó: reménlnem,
Mi haszna csak szemlélnem,
Véle soha nem lennem,
Még félve is beszélnem.

4.
Sorsod néked is nehéz,
Meg van kötve sziv és kéz,
Sok szem reánk vigyáz s néz,
Fémlik arany helyett réz,
Másé már az lépes méz.

5.
Bálványképet imádni
S az igazat elhadni,
Nehéz másra akadni,
Édes viznek fakadni,
Hol szokott kiszáradni.

6.
Az ez, az, kit kesergek,
Kiért égek s epedek,
Hogy én ott nem lehetek,
Vele nem végezhetek,
Kedvemre nem élhetek.

7.
Lassú viz partot mosni
Szokott s titkon törődni, (gyötrődni)
A nád széltül ingadni
S az által erősödni,
Méregbül is méz lenni.

8.
Kétségem azért még nincs,
Enyim lesz még az az kincs,
Kin van nagy zár és bilincs,
Lesz szivem hozzá kilincs,
Csak sziv- s szemmel hiven ints.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!