Ányos Pál: Kónyinak
Már a tél érkezik scythák mezejéről, |
Ez űz el engem is tündérek kertyéről,
Hol arany gyümölcs függ fáknak vesszejéről.
Visszahoz Budának tudós bércekére, |
Könyves szemmel nézzek mindegyik szivére,
Áldozatot tévén Muzsák tüzhellyére!-
Mint midőn a tavasz mosolygó képével |
Elhagyja pacsirta fészkét, s kis mejjével
Röpdöz, a szép tavaszt áldván énekével-
De mihelyt éjszaka hallja komor szelét, |
Ott haggya Ceresnek kalászos telekét,
S borzasztván tollait, lakja meleg fészkét:
Igy vagyok én is most Muzsáim ölében, |
Ezekkel mulatok, ezek szép versében
Ébresztem lelkemet gyakran keservében!
Ó te szent barátság! emberi nemünkre |
Csak te nyujtsz ireket letapodt ügyünkre,
Midőn nem jön senki már segéltségünkre!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir