Ányos Pál: Generalis Gróf Vurmser vitézsége Habelschvertnél
... canemus.
Szállj le, Calliopé, Hemus tetejéről, |
Midőn Pompét üzte Pharsal mezejéről,
S vitéz borostyánit leszedte fejéről.-
Siess velem jönni Elbe kutfejére; |
Nézzünk a Nagy József vitéz seregére,
Hány burkust füzött már pallosa hegyére.
Csak meg ne irtózzál az holt tetemektől, |
Hazája kivánnya ezt a gyermekektől,
S szép is igy meghalni ellenség kezektől.
Illy bajnokul holt meg Decius honnyáért, |
Igy Kodrus Athénás kedves várossáért,
S igy Kemény Simon is magyarok attyáért.
Melly szépen nyugosznak dicsőség karjain! |
Örömkönyvet hullat haza illy fiain, -
S felmetszé neveket Márs templom falain.
Már oda jutottunk, látom a térséget; |
Kivont karddal várják mind a jelenséget,
Hogy letapodhassák a vad ellenséget.
Még az hajnal csak most ébredt fel álmából, |
Hogy Vurmser kijön hadi sátorából -
Hektornak mondanád képe állásából!
Délceg paripája kapál patkójával, |
Felül a nagy vitéz zománcos kardgyával,
Szóllittya táborát hadi trombitával.
Azután vágtotva kerüli rendeit, |
Igéri, hogy még ma Elbének vizeit
Burkus vérrel festi, s eltörli népeit.
A nap nem olly heves Lybia széllyében, |
Mint a bajnoki vér Vurmser népében,
Mert tudgya, szüntelen győz vezérlésében.
Indul öt szakaszban a tábor uttyára, |
S havas felhők ülvén Boreás hátára,
Setét fátyolt huznak ég boltozattyára.
Gondolnád, hogy ama tengernek partyait |
Vagy hideg Grönlandnak végső határait,
Honnan eltiltotta nyár s tavasz javait:
Olly készséggel birják hideg keménségét; |
Azután felhatván sziklák hegyességét!
Vélnéd, hogy markolják felhők setétségét!
Igy hordozta népét Pirene hegyein, |
Az is, kinek Róma rettegett erein,
Midőn Herkulessé váit Kannák mezein.
Elérkeznek végre Glátz tartománnyába, |
Hogy már Sasunk röpdöz Habelschvert várába,
S inti, hogy készüljön József rabságában.
Vurmser, mint villám, nyargal táborában, |
Fringiai pallost villogtat markában,
Márst is igy festik le scythák templomában.
Felosztya seregét Cseh- s Glatz kapujára, |
S hadi jelet adván a vár vivására,
Egyszerre omlani kezd minden szavára.
Itt a szörnyüséget lásd igaz képében! |
Nincsen szánokodás ellenség vérében,
Szokássá lett ez már Vurmser népében.
Mint midőn Scipio röpülő hadával |
Felkoncolta népét Dido bástyájával,
S csak emlékezetét hagyta fent hamvával.
Kardgyuk éle viszi a vár piacára, |
Nem ügyelnek burkus kékes ágyujára,
Tudgyák, elégtelen magyar halálára!
Felkiált Vurmser: "kész a győzedelem! |
Itt az ellenségre jött végső félelem,
Mert láttya, hogy nincsen sehol segedelem!
Ekkor halt már minden, ami csak halhatott, |
Ki pedig életre kegyelmet kaphatott,
Rabbá lett, s magyarok szivéről szólhatott!
Végződik a csata öröm kiáltással, |
Beszéllik egymásnak, ki melly bajvivással
Dolgozott, s hány burkust ejtett egy vágással?
Igy hajós kiérvén tenger veszéllyéből, |
Ki nem fogy eseti hosszas beszédéből,
Mert vidámul szive emlékezetéből.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir