Arany János: EMLÉKLAPRA
Testvéri közzől melyet elszakít
S távol vidékre hajt az őszi szél, -
Meddig heversz még, puszta kis lap, itt?
Jer, jer: megírlak és könnyű hajódat
Nyúgoti szellők árjába vetem:
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem!
Azt nem tudom... valahol a világban:
Hisz útasitni fog minden bokor,
Rendes lakát hol vette a hazátlan!
Ottan keresd fel és vigasztalásul
Beszéld el néki súlyos életem.
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
- Ki az, kinek oly méltó gyásza van! -
Mint honleányt, mint özvegy árva nőt;
Így is, amúgy is oly boldogtalan!
Szendén illessed fájdalmát szivének,
Hogy eszmélése kínzó ne legyen.
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Az ő siralma testvér az enyémmel:
Más a viszony, nem más a tárgy, az ok;
Bir-e még ő -? én nem birok reménnyel.
Oh, a reményből nyujtson egy sugárt, egy
Még hervadatlan fűszálat nekem! -
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Keresem én az eltűnt hív barátot;
Sötét az élet, ah! semmit se látok -
És néma, nem felel, a temető.
Enyészet dulta-é fel ifjuságát?
Vagy bujdosik földetlen földeken...?
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Feledni azt, alig említi ajk;
De a nemzet szivében eltemetve
Érzem s megértem a titkos sohajt:
"Fog-é zendülni még költője lantja?
S ha fog zendülni síkon, bérceken?..."
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Hol ciprust ültet a gyász hír neki?
Tanúbizonyság lenne annak földje,
Ott hulla-é a dalnok vére ki:
Minden csepp vérbül új virág kelendett
És több madár zeng ott a ligeten -
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Bolyong, mikép az üldött bérci vad;
Ki mer hajlékot nyitni enyheül?
A csüggedtnek ápolást ki ad?
Ki nyujt hűs csöppet dallamos ajkára,
Italt ha kér, aléltan, betegen...?
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Száritsd föl nedvesült szárnyaidat:
Nehéz vagy a könnyhullatás miatt,
Mellyel emlékeinek áldozék.
Majd csak felszárad a könny... ámde a bú? -
Oszlik talán egy hosszu életen. -
Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
Szíves, de bánatos üdvözletem.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir