Arany János: ÉN VAGYOK AZ ANYÁM ÁTKA... | Verstár - ötven költő összes verse

ÉN VAGYOK AZ ANYÁM ÁTKA...

Én vagyok az anyám átka,
Veszett névnek rossz gazdája,
Én hordom a nehéz vasat
A vármegye háza alatt.

Nem loptam én, csak egy tinót,
Az is a vén biróé volt:
Biró uram, itt a pénze,
Ne adjon a vármegyére.

Biró uram; jaj, bocsánat,
Ne ölje meg az anyámat:
Fiatalság, első hiba; -
Eredj, zsivány, a dutyiba.

Öreg biró, a csillagát!
Jól meggondolja kend magát:
Mást is érnek egyszer utól,
Mennyit lopott a falutól?

Édesanyám, isten veled,
Megírták a vádlevelet,
Kígyót-békát raktak belé:
Aló most, a tömlöc felé!

Törvény urak, kérem szépen,
Hallgassák meg a beszédem,
Kivirult az akasztófa,
De nem vagyok a bimbója.

Törvény urak, nem sajnálják
Ifjuságom bokrétáját?
Kár annak itt elhervadni,
Szép orcámnak elsápadni.

Eresszenek, hadd megyek el
Ama vitéz honvédekkel:
Eresszenek a csatára.
Édes hazám ótalmára.

Ha elesem, azt se bánom,
Sohasem kér senki számon;
Árva vagyok: a búbánat
Eltemette jó anyámat.

Ha megjövök elevenen,
Koszorú lesz a mellemen,
Ezüstből lesz a levele:
Rá is tartom magam vele.

Hazamegyek, gazda leszek,
Feleséget szépet veszek:
Megáld engem a jó isten,
Mert a hazát védelmeztem.

(1849)

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!