Arany János: A NIBELUNG-ÉNEKBŐL A XXV. Kalandból | Verstár - ötven költő összes verse

A NIBELUNG-ÉNEKBŐL
A XXV. Kalandból

Ott állt szegény papocska, rázván lucskos mezét.

Megtudta Hagen ebből, hogy nem hazug beszéd
A bizonyos halál, mit jósolt a hableány,
Gondolta: "mind e hősök ott vesznek, igazán."

Hogy aztán a hajóból kirakták a teréht,

Három királyfi összes hadát és hadszerét:
Darabra törte Hagen, s elszórá a vizen,
A jó nemes vitézek csodálkoztak ezen.

"Mért tetted ezt, barátom?" kérdezi Dankewart,

"Hogy keljük által ismet, visszafelé, az árt,
Majd a hunok földjéről a Rajnához jövet?"
Később megmondá Hagen: " az többé nem lehet."

De most csak így felelt rá: "vigyázatból tevém:

Ha lenne gyáva köztünk, ha volna szökevény,
Féltében aki vissza iramna vizen ált,
Hadd leljen e habok közt gyalázatos halált."

(Az 50-es évek közepéről)

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!