Arany János: AZ ÚJ GÖRÖG DALNOK | Verstár - ötven költő összes verse

Full text search

AZ ÚJ GÖRÖG DALNOK

Byron "Don Juan"-ja III. énekéből

Szigethazám, szigethazám!
Hol Sappho égett s énekelt,
Hol terme harc és bék' müve, -
Delos megállt és Phoebus kelt!

Örök nyár hint még rá sugárt,

De, napján kűl, minden leszállt.

Skios múzsája s Teiosé, *
A hőskoboz, szerelmi lant,
Más parton él hírben, nem itt;
A hang, szülőföldén kihalt,

Bár Eccho távolabb veti

Mint ősink "Boldog Szigeti".

Néznek Marathonra a hegyek -
S Marathon a tengerre néz;
Ott álmodoztam egykor én
Hogy még Göröghon szabad lész:

Mert, állva perzsa sir felett,

Nem hittem szolga-létemet.

Ült a király bérchomlokon,
Mely néz le Salamis fölé;
Ezrével ott lenn a hajók,
Had, nemzet-számra: - mind övé!

Megolvasá napköltekor -

De hol valának este, hol?

Hol vannak ők? s hol vagy te is,
Hazám? Partod némán hever;
Nem zendül itt a hős koboz -
Nem dobban itt már hős kebel!

S lantod, az oly soká remek,

Ily kézre száll-e, mint ezek?

Még valami - ha nincs babér -
Bár szolganép közt, láncokon, -
Pirulni honfi módra, mint
E dalra most is homlokom;

Mert, haj! mi itt költői bér?

Pír a népér' - könny a honér'.

Hát csak sirassuk jobb napunk?
S pirúljunk - Haltak őseink.
Add vissza, föld, kebeledből
Spartai elhunyt hőseink!

A háromszázból hármat adj:

És Thermopylaenk újra nagy!

Mit? csend tovább? csend mindenütt?
Ah! nem; - a holtak hangja kél,
Mint távol omló zúgatag,
Felelvén: "Egy kezdjen, ki él -

S megyünk, megyünk, vezessetek!"

Élőn kivűl, nincs más siket.

Mind hasztalan; verj másik húrt;
Kelyhedre tölts Samos borát!
Harcot török csordákra bízz,
Vért neked ontson a borág!

Ha! lám, alig hogy szólalál -

Mint érti sok vad bacchanál!

Még dívik pyrrhi táncotok,
De hol a pyrrhi harcirend?
Feledségbe e kettő közűl
Mért a nemesbik lecke ment?

Kadmos betűje fennvagyon -

De rabnak szánta-e, vajon?

Samos borával tölts kehelyt!
Kedvetlen e tárgy, hagyjuk ezt!
Az ihleté Anakreont,
Ki szolgált - de Polykratest. -

Térdünk ha szint' akkor hajolt,

A zsarnok mégis honfi volt.

Lám, Chersonéz' tyrannja is
Szabadságnak hő bajnoka;
E tyrann Miltiades volt!
Oh! bár efféle zsarnoka

Volna a jelennek! Láncai

Soká fognának oldani.

Samos borával tölts kehelyt!
Bérces Sulin, s a pargai
Parton, van még egy faj, minőt
Szültek a dórok anyjai; *

S van hintve mag, ott valahol,

Kikben Herakles vére foly.

Szabadságot franktól ne várj -
Ezek királya vesz, meg ad:
Miben süker reménye él,
Csak honfi kard, csak honfi had;

Ozmán erő, latin cselek,

Megrontanák hős vértetek.

Samos borával tölts kehelyt!
Árnyékba' lejtnek szűzeink -
Ím mint ragyog dicső szemök;
De, nézve lángzó szépeink,

Enyém forró könnyekben ég;

E kebleket rab szopja még!

Tégy Sunium * párkányira,
Hol senki, mint én, s a habok
Hallgassuk egymást búgni, míg
Dallal, mint hattyu elhalok;

Hon nem hazám, mely láncot hord -

Csapd földhöz a samosi bort!

(1845, 1853)

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir