Babits Mihály: HÓRA-ÉNEK A HÉTFÁJDALMÚ SZŰZRŐL
sírva lelte Máriát a hajnali óra.
Fülébe ért szent Fia elfogattatása:
ment Jeruzsálembe, hogy Szülöttét meglássa.
összeverve és gonosz kötelek jármában,
Pilátushoz vitetvén iszonyu lármában;
egész teste remegett ő nagy fájdalmában.
"Feszítsd meg!" és szívében nőtt a keserűség.
Szent Fia kereszt alatt, töviskoszorúval!
Ment, ment a Kereszt után telistele búval.
szeme előtt vonták a magas Keresztfára.
Megzúzva szent tagjai, folyt a vér belőle;
s búbánattal töltözött a Világ Úrnője.
akkor bús lelkét az Úr Atyjának ajálta.
Amikor szent oldalát átfúrta a dárda,
vashegye a Szűzanya szívét is bejárta.
úgy hevert a Királynő karja közt a Bárány;
ki míg vérző sebeit könnyeivel mosta,
kínban a vér őtmagát fecskelte pirosra.
szent testét, a Szűzanya jajjai siratták.
Sírt, hogy egyedül maradt, vigasztalás nélkül,
s így kell megfosztatnia égi Szülöttétül!
ajánlom föl, Mária, kínod érdemébe,
hogy ki Fia keresztjét viselte lelkébe,
vezessen majd Krisztusa örök örömébe.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir