Babits Mihály: RÓMAI ELÉGIA | Verstár - ötven költő összes verse

RÓMAI ELÉGIA

Óh, mily lelkesüléssel tölt el e klasszikus ország!

Mily jól értem a Mult és a Jelen szavait!

Itt a tanácsot megfogadom, s naphosszat a régi

írók könyveiben keresek új örömöt.

Éjjel azonban más tudománnyal foglal el Ámor:

fél-tanulás mellett kétszeres így a gyönyör.

S nem tanulás-e az is, míg kémlem a drága kebelnek

formáit, s kezem a karcsu csipőn lesuhan?

Így értem meg a márványt, szellemem összehasonlít,

lát a tapintó kéz, látva tapintgat a szem!

Így ha nehány órát ellopna napombul a kedves,

éjjeli órákkal kártalanít pazarul.

S nem mindég ölelünk, olykor csevegünk is okossan,

s míg ő szúnnyad, ezer gondolatot szövök én.

Sok versem született így édes oldala mellett

és a hexameter ütemeit remegő

ujjam az ő hátán olvasta ki. Lágyan aludt ő,

s halk lélekzete, míg szívemig ért, zene lett.

Ámor eközben a mécsre vigyázott, s római költők

éjeit álmodván vissza, magában örült.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!