Babits Mihály: [AKI A KÉKES ÉGBE NÉZ...]

[AKI A KÉKES ÉGBE NÉZ...]

Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?

Nem fél-e hogy majd belefullad?
Fejjel fölfelé belehullhat.

Mert amint fölszegi nyakát,
eltűn a föld s a földi gát.

S a levegőég neki tenger
s a levegő hala az ember.

Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?
Hogy majd belepottyan a dombrul,
amint a föld golyója fordul?

S e levegő, mely vízsűrű,
s e viz, amelyen nincs bürű,

s ez ugróháló, végtelenbe nyulván
fogadja mint az öngyilkost a hullám?

Aki a kékes égbe néz
nem fél-e hogy majd belevész?

s a szellemeknek hull a kába
mély, híg, padlótalan lakába,

ahol magas és mély a szállás,
ahol nincs mozgás, nincs megállás

s a hálón, amely végtelenbe tágul
kihull a végtelen világbul?

1910 körül [?]

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!