Babits Mihály: [EGY TEKNŐ ITT A VÖLGY AZ ÉG ALATT...] | Verstár - ötven költő összes verse

[EGY TEKNŐ ITT A VÖLGY AZ ÉG ALATT...]

Egy teknő itt a völgy az ég alatt
s az ég, visszáról ráborulva, másik.
Néhány napszámos, meghajolt alak,
mint barna bogár, hazafelé mászik.

Egyébként elállt a bogárnyöször,
csupán egy testes éji verdelész még
s zajjal keresi egy zajos pöször
lugaskaró odvába fúrott fészkét.

Sűrű sorokban a lugaskaró
áll őrt kétoldalt, s már sötét sorokban -
az éjbogár - (nappal ganajturó) -
esetlen férge! kalapomon koppan.

Fekete már a zöld szőlőlevél,
kövér fürt takarózik a levéllel,
s leszáll a tolvajoknak kedves éj,
leszáll a csősznek terhes éj, az éjjel!

Tömött Bartina gömbölyű farát
hetykén már lila égbe tolja távol:
Ballag előttünk a munkáscsalád -
utól a nagylány, vállán rengő kapával.

"Elfáradt az a kapa, lelkem, el?" -
kérdi egy legény, ki utánuk illan.
"El ám, mert, lássa, vinni kell" - felel
a lány és sötét szeme visszavillan.

1904. szept.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!