Babits Mihály: ÉNEK AZ ÉLET JAVAIRÓL
az a madár akit minden ember áhit.
Csak köznapi veréb, parázna és lármás.
Szivesen megfészkel akárki eresszén.
nagy igényességből, úri kényességből.
Elrepül a madár, minden szomszéd lesi.
Röpülj, madár, röpülj! van nekem madaram.
hogy valaha nékem te kellettél legyen.
Úgyse verhetsz fészket az én ereszemre,
mert sohsem ér nekem ereszig a házam.
egy végét-nem-érő viadal győztese.
Nem is születtem én tetők mívesének:
itt a munkám, itt a tárt kapu-ív körül.
szint adom én, ezer ecset jön utánam:
csak szerény alapnak, ahogy rozsda ellen
minium jó, festem véremmel a Kaput.
alacsony, de boldog vagyok ha az ecset
jól fog, s munka után kedvesem vár puha
meleg kenyérrel és meleg puha csókkal.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir