Babits Mihály: PÉLDABESZÉD
tégy súlyos esküvést,
ujjodra kösd törvényemet,
s elméd lapjára vésd.
s az okos akarat
barátnőd; - hogy az idegen
asszonytól ójanak.
s láték sok ífiút,
s már régen vettem észben én
a balgatag fiút,
a napszállás felé
kerűl az út setét felén
egynémely ház elé,
egy asszony, mint a hab;
parázna ékességiben,
s csacsogó, s ingatag,
maradhat lábain,
ildommal otthon nem pihen,
az utcát járja kinn,
az ifjuhoz veti
és köti magát szemtelen,
és csókkal mond neki:
teszek ma lakomát:
oh oly régen kivántalak,
jókor lelek reád!
paplanom zsínoros,
s sok puha szőnyegem van ám,
egyiptomi, piros.
"Jó illatot csináltam én
ágyasházam körül,
hintvén mirrhalém, áloém,
fahéjam, bővibül.
emlőmre, gondüzött,
gyönyörködjünk kivánatos
ölelkezés között,
nagy útra ment el ő,
egy zacskó pénzt magával vitt,
meg csak holdtöltre jő."
szavával így foná,
ajaki hízelgésivel
magával is voná,
mint ökör, vágni vitt,
nem értvén a bolond, milyen
bilincsbe vonatik,
vészt nem alítva jár; -
vagy mint ugrándozó bari,
vagy, tőrbe, a madár. -
s figyeljed ajkamat:
ne hajtsd elméd' az ő után,
ösvényét messze hadd:
megölt erőseket,
Sátánnak, ki mindég fogad,
terel vendégeket,
a pokol szélire,
áthatván mélyen a halál
belső helyeire.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir