Babits Mihály: TUDOM, HOGY CSÚSZOM
kicsikém, egyetlen vigasztalásom,
te se soká maradsz meg énvelem.
szennyes karjai ölelnek, lehúznak,
minden lépés csak ujabb sülyedés.
nyálkával ittasan gáncsolja lábom,
nyálkás állatok tapadnak reám.
karjaimat a pántlikás gyülölség
kötözi, és szivemet zord tudás.
mégis nehéz vagyok, nehezet nyeltem,
szájamban ólom lelkiismeret.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir