Bajza József: A ZARÁNDOK. | Verstár - ötven költő összes verse

A ZARÁNDOK.

Csendes völgy ölébe' kit fed

E sötét kápolna itt?
Mért szemed kisírva, lyányka?
Mért ily búban arcaid?

«Nem fed, oh jámbor zarándok,

Senkit e kápolna itt,
Én könyörgök: fedje béke
A kedvesnek hamvait.»

Hol van kedvesed, leányka,

Mely sír halma rejti őt?
«Messze messze, hol virág nem
Illatozza a mezőt.

Puszta síkon zúg a szellő,

Szem nem lél vándornyomat:
Ott van sírja, oh zarándok!
A forró fövény alatt.

Itt sohajtok, itt könyörgöm:

Légyen álma nyúgalom,
S majd ha könnyeim kisírtam,
Enyhűl tán a fájdalom.»

Lyányka, lyányka, e nehéz bú

Elhervasztja éltedet,
Csillapítsd el aggodalmid,
Szűntesd e gyászkönnyeket.

Él a szent kereszt vitéze

Aki húnytát könnyezed,
Nézz szemembe - rám nem ismersz ?
Én vagyok hű kedvesed.

Élek még, a vad pogánykar

El nem olta engemet,
Visszajöttem, visszahoztam
Néked hű szerelmemet. -

«Ég, nagy ég! te vagy, szerelmem?

Akit évtől könnyezek,
Lelkem lelke! el nem olták
Élted a pogánykezek?

Ah mint dobban e szegény szív

Mint derűl fel bús szemem!
Fájdalom, ne ölj meg engem,
Itt van, itt van kedvesem!

Hála, néked a keresztfán,

Hála, hogy megóttad őt!
Szív! merűlj örömtengerbe,
Vissza, visszanyerted őt !»

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!