Bajza József: A RABKÖLTŐ. | Verstár - ötven költő összes verse

A RABKÖLTŐ.

Volnék, mint sas, szabad

Uratlan bérceken,
Fellengő szárnyakon
Röpűlne énekem.

Magas dalt zengenék

Emelni lelkeket,
Szavam betöltené
A földet és eget.

Zengnék polgári rényt,

Szabadságot, hazát;
Elővarázslanám
Rómát és Graeciát.

A nagy Demosthenest

S elméje ostromát,
A halvány Cassiust,
Brutus véres hadát.

Zengnék győzelmeket,

Dicsőséges halált,
Nándornak bajnokát,
S fiát a nagy királyt.

És annyi gyász időt,

És annyi zivatart,
Melyeknek ostroma
Elveszté a magyart.

S ah rólad is, te új

Világ félistene,
Washington, énekem
Föllengve zengene.

Lefesteném, mi bölcs

Elvekre alkotád
Túl messze tengeren
Ama boldog hazát,

Hová e vérező

Kebel sohajtozik,
Hol emberkény helyett
Törvény uralkodik.

De én nem szállhatok,

Leláncolt rabmadár,
Kit korlátok közé
Önkény hatalma zár.

Zengnek csak bút, panaszt,

Nehéz gyötrelmimet,
Míg börtönöm kinyíl,
Vagy kínom eltemet.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!