Bajza József: EMLÉKEZÉS.
Bucsúzva száll a kék hegyen,
S elcsendesűl a völgy magánya,
Kedves! reád emlékezem.
A forrás tündér partjait,
Hol édesen reám simúlva
«Tiéd» rebegték ajkaid.
Balzamlehellők a szelek:
De a titkok tanúvidéke
Pusztán gyászolva csendeleg.
Bájával újra élem én,
Midőn dalod szivrázva zenge
A hársak csendes éjjelén.
Ütött az óra rémesen,
S szerelmi csillagunk leszálla
Viharsötétes fellegen.
Reszketve nyúlt felém kezed,
És elválánk némán zokogva,
És szívünk mélyen vérezett.
Feltűnsz-e még egykor nekünk?
Mely óra, ah mely föld vidéke
Lesz egyesítő édenünk?
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir