Balassi Bálint: KÖNYÖRÖG ISTENNEK, HOGY BUJDOSÁSÁBAN VISELJE KEGYELMESEN GONDJÁT, S TERJESSZE IS REÁ ÚJOBB ÁLDÁSÁT | Verstár - ötven költő összes verse

KÖNYÖRÖG ISTENNEK, HOGY BUJDOSÁSÁBAN VISELJE KEGYELMESEN GONDJÁT, S TERJESSZE IS REÁ ÚJOBB ÁLDÁSÁT

[az nótája az "Régi siralmas"]

Kegyelmes Isten, kinek kezében

életemet adtam,

Viseld gondomot, vezérld utamot,

mert csak rád maradtam.

Gyermekségemtűl fogván egyedül

csak tetőled vártam,

Mint atyja után fiú, kiáltván

könyörögvén jártam.

Most is csak benned reménségemet,

Uram, helyheztettem,

Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,

tealád vetettem.

Mi hasznod benne, hogyha veszélre

jutok kétség miatt,

Kit fiad által hozzád váltottál

mint fogadott fiat?

Hallgass meg azért te nagy nevedért

én könyörgésemben,

Mutasd meg jódot, sok áldásidot

az én szerencsémben!

Add meg énnékem én reménségem

szerint való jódot,

Áldd meg fejemet, ki bízik benned,

viseljed gondomot!

Az szép harmatot miként hullatod

tavasszal virágra,

Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,

te régi szolgádra,

Hogy mind holtomig szívem légyen víg,

téged magasztalván,

Mindenek előtt s mindenek fölött

szent nevedet áldván.

Ezeket írám az tenger partján,

Oceanum mellett,

Kilencvenegyet mikor jedzettek

másfélezer felett.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!