Balassi Bálint: NEGYVENEDIK

Full text search

NEGYVENEDIK
 
CUPIDÓNAK VALÓ KÖNYÖRGÉS, OKUL ELŐHOZVÁN AZ SALAMANDRA PÉLDÁJÁT, AZT, HOGY VAGY LÉSZEN ŐHOZZÁ JÓ VALAHA, VAGY SEM, DE MINT AZ SALAMANDRA TŰZ KÍVÜL, Ő SEM ÉLHET SOHA AZ JULIA SZERELME NÉLKÜL
 
az "Csak búbánat" nótájára
 
1Éngemet régolta sokféle kénokba
tartó én édes szívem,
Hozzád kiált lelkem sírván keservesen,
mert gyötrődik sokképpen:
Könyörülj már rajtam, légy kegyelmes hozzám,
ne légy ilyen kegyetlen!
 
2Távozás keserve, emlékezet mérge
veszt és sillyeszt éngemet,
Támasztván előmben esztelenségemben
esett szörnyű vétkemet,
Kinek nagy terhétől, mint halálos bűntől,
oldozd meg már lelkemet!
 
3Az sötét éjtszakák minden állatoknak
kedves nyugalmat hoznak,
Emberek dologtól, állatok munkától
meg akkoron tágulnak,
Csak nékem, veszettnek, hogy mind napok, éjek
szörnyű kínommal múlnak.
 
4Most is örömemet magaddal elvitted
kedvemmel egyetemben,
Reád gyúlt szerelmem titkon éget éngem
keseredett elmémben,
Áldott szemeidet, gyenge szép színedet
juttatván én eszemben.
 
5Cupido, ne mesd fel ilyen szörnyű sebbel
szívemben annak képét,
Ki halálra gyűlöl és sok halállal öl,
úgy tart, mint ellenségét,
Hozzám vagy enyhíts meg, vagy ha az nem lehet,
olts meg bennem szerelmét!
 
6De mit mondok? Búmba, ha mint salamandra,
tűz kívül nem élhetek,
Azonnal elvészek, ha azkívül lészek;
többet, tudom, nem élek,
Édest keserűvel, sok mérget kis mézzel,
halálnál jobb, hogy nyeljek.
 
7Lelkem szemed előtt, mint viasz tűz fölött
könyvein, lásd, úgy olvad,
Szemed verőfénye mert lelkem gyötrelme,
haraggal ha rám támad,
De viszont megújít, sok búmban vidámít,
ha szerelmesen fogad.
 
8Mint szép virágok, fák meg nem újulhatnak
tavaszi harmat nélkül,
Akképpen örömem nem lehet víg kedvem
nékem is nálad nélkül,
Vigasztald meg tehát, te, kit lelkem imád,
hadd éljek már bú nélkül!
 
9Óh, te bölcs természet, minden nagy szépséget
együvé így mint forralsz?
Világ csudájára, szívek gyújtására
egy kegyesre mit csinálsz?
Angyali áldott szént, dicsőíttető fént
halandóra hogyhogy ádsz?
 
10Fénlik sok kövektől, mint a verőféntől
erős vér tiszta gyégen,
Lebbegnek szemei, mint a menny csillagi
télben éjjel szép égen;
Kivel rabjává tett, szabadságból kivett
éngemet immár régen.
 
11Óh, kis ábrázatban tündöklő, mennyei
dicsőséges nagy szépség!
Ékességgel együtt tebeléd hogyhogy jütt
keménség, kegyetlenség?
Szánd meg jó szolgádot, kínvallott rabodot,
ki te szerelmedben ég!
 
12Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre,
sok új vers, mint sok hangya,
Arra, mert szívemben szerelem tüzének
csak te vagy édes langja,
Szózatod búm verő vigasságtételnek
zengő s gyönyörű hangja.
 
13Öszvekulcsolt kézzel, hajlott térddel-fővel
Juliámnak könyörgék,
Midőn jóvoltától, mint istenasszonytól,
kegyelmet reménlenék,
Hogy megkegyelmezne, tovább ne gyötrene,
Áment reá kiálték.

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir