Batsányi János: Verseghy Ferenchez

Verseghy Ferenchez

Te, kit legrégibb híveim

Között leghívebbnek lelek,

S mint boldogabb esztendeim

Társát, szeretve tisztelek;

Ki hogy hűségem karjain*

Karunkba béavatkozál,**

S velem hazánk oltárain

Főbusnak eggyütt áldozál,**

M. Muzéum.

Ott.

Ha hív öledbe rakhatám

Szándékim édes titkait,

Enyhülve s bátran járhatám

Pályám veszélyes útjait.

De, hogy hazád s barátidért

Öcsénkkel meg feltámadál,

Éltemnek már enyészni tért

Kedvéhez új reményt adál,

Sőt megtartván vad mostohánk,

A Sors, az volt tán egy oka,

Hogy el ne veszne még hazánk

Több kínra szánt két bajnoka.

- - - - - - - - -

Üldöztetik szünetlenül;

Mert Tullius pallosra jut,

S Neró királyi székben ül.

(1795)

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!