Berzsenyi Dániel: A FÜREDI KÚTHOZ
S a mennybül lehozott szikra emésztve ölt,
Midőn, dicső forrás, sebimre
Aeglei balzsamot áldva öntél.
Minden földi tehert róla lehullva lát,
S újjászületve nyílt karokkal
Elysion rokon árnyihoz lép:
Oh, kutfő, nekem az életet és reményt.
Igy ébredék fel, s igy ölelt meg
Partidon új öröm, új rokon kéz.
Itt a téti szelíd énekelőt, ki már
A boldogult lelkek körében
Issza az ég örömit, - jutalmát;
A bus fölleg alul hajnali pirjait
Az élet újra rám mosolygá,
S holt kebelem hideg éjje virradt.
Pázmándyt s szeretett szíve kegyes felét,
Ki vélem együtt cseppeidben
Enyhületet keresett magának.
Márványoszlopidat felkoszorúzom ím,
Enyhítsd meg ezt is, mert ha szenved,
Nem leszek én is egész kigyógyult.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir