Berzsenyi Dániel: KESERGÉS
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorozó kezeit hazádon?
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Erkölcsöd átka s mostani veszni tért
Romlott fajultság, s nemsokára
Ércfalain viperák süvöltnek.
A vad tatár chán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma.
Századja s Bethlen vérbe merült kora,
Rákóczi vérengző haragján
S rettenetes tüze közt megálltál.
Küzdött, vezérlett fergetegid között:
Birkózva győztél, Herkulesként
Achaji kard rezegett kezedben.
S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megörlik.
Undok bünében, s uszva folárkodik,
Még gyenge a szüz, s már kacéros
S gerjedező tüzeit kinálja.
Szép párja testével, maga alkuszik
Gazdag folárral, s gyenge társát
Fajtalanúl teregetni hagyja.
Erkölcstelenség s minden utálatos
Fertelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára!
Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.
Átilla dícső harcai közt, midőn
A félvilággal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja!
Szerzője, Árpád a Duna partjain,
Ó, más magyar kard verte vissza
Hunnyadival Mahomet hatalmát!
Szerzett az ifjú Pélides utjain,
Most íme - oh, szégyen, mivé lett -
Módi majom, s gunyolásra méltó.
Erkölcseinket vesztegető fenék!
Fessen le hiv Gvadányi tolla,
Nemzetemet csufoló bolond korcs!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk változandó;
Hol mosolyog, hol utálva néz ránk.
Mindent, leomlott a magos Ilion,
S a büszke Karthágó hatalma,
Mint az erős Babilon, leromlott.
Fénylő dicsőség polca felett virúlt,
Jön olly idő még, mellybe' gyászos
Hamvaiból gyülevész kavarc kél.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir