Csokonai Vitéz Mihály: A kétszínűség | Verstár - ötven költő összes verse

A kétszínűség

Vélnéd, hogy a nyalkán pirosló Sodoma

A legjobb gyümölcsök szép paradicsoma:

Pedig ha skarlátja szádba ketté válik,

Várt gyönyörűséged mind hamuvá válik.

Gyakran a mennyei illatú epernek

Apró leveli közt kígyók is hevernek:

Ne higyj a hozzája csalogató partnak,

Ne véld, hogy sikamló hantjai megtartnak.

A szív igen szoros helyre vagyon zárva,

Az ábrázat sokra fordítható lárva:

Sőt még a beszéd is egy oly csalható jel,

Hogy minden szándékot palástolhatsz ezzel.

Sőt a mosolygó száj, a vigyorgó szemek

Egy ártalmas lelket fedező tetemek;

Sőt mit mondok? vagynak olyatén Judások,

Akiknek halálra árúl csókolások.

Oh, Jupiter! ha már a hamis arannak

Ily tiszta jelei s bizonysági vannak:

Ugyan hát a hamis szívű rossz embernek

Testén ilyen jegyek miért nem hevernek?

Különben ki milyen portékákat árúl,

Azoknak jutalma mind magára hárúl.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!