Csokonai Vitéz Mihály: A patyolat

A patyolat

Levetkezett kedvesem,

Már feredni készűl:

Jer Múzsám! majd meglesem,
Milyen ruha nélkűl.

De látod-é? nem mutatja

Ő e bokroknak kincsemet,

Őrzi vékony patyolatja

Gyönyörűségemet.

Mint a napnak tekínteti,

Mikor a setét felhőkből kivetkezik,

Kiderűl s magát szebben kedvelteti,

Ha csak vékony ködök fedezik:

Úgy az ő szépségei,

Melyeket a ruha fedett,

Komor fedelei

Közűl kifényesedett.

És most csak egy világos

Ködből súgározik,

Melyből súgára méltóságos

Fénnyel játszadozik. -

Oszolj széjjel, kis selyem köd, tisztúlj fel,

Ne fogd el napomat, kis fellegecske!

Bár tégedet drága pénzért, tanúlt kézzel

Szövött is az ázsiai legszebb menyecske.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!