Csokonai Vitéz Mihály: Esdeklés | Verstár - ötven költő összes verse

Esdeklés

Csendesítsed szíved háborúját,
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,

Mert ez bokrosítja,

Fellegként borítja

Mindkettőnknek búját.

Oszlass széjjel minden kétességet,
Nem találhatsz bennem színességet.

Holtig fog szeretni,

Aki még tettetni

Nem tud szívességet.

Kincsem! érted mindent megtagadtam,
Szívemet már csak tenéked adtam.

És ezt főldre s égre

És minden szentségre

Sokszor felfogadtam.

Oly erősen szívemen visellek,
Hogy csupán csak éretted lehellek,

Sokszor még mostan is,

Csendes álmomban is

Csókollak s öllelek.

Nem lehet hát itt gyanús az elme,
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.

Látja ezt az ég is:

Mért hideg hát mégis

Szívednek kegyelme?

Adj kegyelmes választ hív rabodnak,
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak

Bétőltője lészek

És mindent megtészek,

Ami kell magadnak.

Így kötözzön öszve Ámor minket,
Balzsamozván sebhedt szíveinket,

Élesztgesse csókkal

S több szerelmes szókkal

Esküvéseinket.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!