Csokonai Vitéz Mihály: A feléledt pásztor

A feléledt pásztor

Tírzis Laurához

Ott, hol a patakocska nyájas habjaival csereg,
Laurám a csendes vőlgyben a violák közt szendereg.

Nyílt szájacskája csókolja a szűz liliomokat,

Szedd fel azokat

A szép csókokat,

Szedd fel, csendes szellet,

S lengvén Laurám mellett,

Súgd meg néki, hogy szám végsőt most lehellett.

Laura Tírzishez

Haldokló pásztor, állj meg! tartóztasd szádon lelkedet;
Tartóztasd, az enyim is csak a tiedtől éledett.

Én aludtam, s bágyadt hergésed szomorú szele,

Halállal tele,

Itt nyögdécsele,

Ámor rá felűle,

Mellyemre repűle,

Felcsiklandott szívem mindjárt rád hevűle.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!