Csokonai Vitéz Mihály: A szépek szépe
A szépség tüzénél olvasztott bálványok! |
Füstölgő oltárán a tömjént égetvén, |
Félre! nem imádlak többé benneteket, |
Már az én szépembe egy summába látok. |
Együtt, amivel ők egyenként kérkednek: |
Te vagy a remekkép, amazok csak skízek. |
Szégyeljék a görögországi vezérek |
Holott, ímé, van szebb asszony Helénánál!
Nézd, legkényesb ízlés! van-é benne hiba? |
Hibáztok, - a szépet rútnak képzelitek. |
Én a szépet s rútat olyformán képzelem, |
Ami benne meg-nincs, az rútnak mondatik. |
Ezen remekébe a bőlcs természetnek. |
Amelyről ti éppen nem gondolkozátok, |
Minden szépségeket ez egyre hímeze, |
Hogy ővele is köz a végső elmúlás. |
Azért árasztasz rá minden szépségeket, |
Minden szépségeket eltörőlj azonnal? |
Amilyet még semmi főld pora nem fedett? |
S ezt írom rá: szépek! de ez szebb volt nálok. |
Szóljon sírom felett csak egy fél szózatot, |
Fagyos tetemeim között lángot vetnek. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir