Csokonai Vitéz Mihály: A fekete pecsét | Verstár - ötven költő összes verse

A fekete pecsét

Gyász pecsétje kedvesemnek!

Fejtsd ki végre, mit hozál?

Mit jelentesz bús fejemnek?

Élet-é ez, vagy halál?

Óh egek,

Rettegek!

Rettegek - tán rózsaszálát

Gyötri nagy szívbéli kín -

Tán keservét - tán halálát

Jegyzi e halotti szín -

Tán ma már

Sírba vár.

Sírba vár! vagy mást szeretvén,

Szíviből engem kivét,

S engem így halálra vetvén,

Azt jelenti e pecsét.

Helyes ok,

Meghalok.

Meg - de míg a sírba szállok,

Nyílj meg, óh gyászos levél!

Tán csak egy szót is találok,

Melyre szívem még megél.

Tán halált

Nem kiált...

Nem kiált! Ah, megkövetlek,

Szép levél. Csal a pecsét.

Már ez egy szó is: szeretlek!

Visszaadja a becsét.

Már ez, óh,

Égi szó!

Drága szó ez, szép levelke!

Már ezért csókollak ám:

Mert tevéled Lilla lelke

Új napot deríte rám,

Szép levél!

Szívem él.

[Szívem él! örökre mondok

Bánatimnak adiőt,

Jer, Juliskám, félre gondok,

Kedvel engem, én is őt.

Már enyim

Szép Julim!]

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!