Csokonai Vitéz Mihály: Újesztendei gondolatok
Óh idő, futós idő! |
Vissza hozzánk egy se jő, |
Óh idő, te egy egész! |
És csupán a véges ész |
Téged szűlt-é a világ? |
Mert ha csak nincs napvilág, |
Hátha tőled, óh idő! |
A nap is holtszénre fő? |
Mert, ihol lám, mindenek, |
Változást szenvedtenek, |
Lám az ég forgása is |
Lám a csillagokba is |
Hát de mennyit szenvedett |
Hogyha a feldűlyedett |
Sok faluk határain |
S a csigáknak házain |
Sok merőfőld már sziget, |
És ahol hegy volt s liget, |
Így teszel te, óh idő! |
Most az egyik nagyra nő, |
A vitézlő Pártusok |
S a bozontos Gallusok |
Már ma ökrök szántanak, |
És ahol szántottanak, |
Óh, ha a nagy nemzetek |
Hát mi, gyarló szerzetek, |
Gyermek-, ifjú-, vén-korunk, |
Ép, beteg voltunk, s torunk |
Futsz te, nem vársz senkit is, |
Ím, te, míg ezt mondtam is, |
Nem lehet jelenvaló, |
És miként a puszta szó |
Így repűlt el tőlem is |
S meglehet, hogy nékem is |
Úgyse volnék már gyerek; |
S eszerént az emberek |
Vajha már - ha több nem is - |
Egy - csak egy órácska is, |
Kész vagyok meghalni - kész, |
ÚTAS! ITT FEKSZIK VITÉZ. |
Ámde hogyha oly nemes |
Hogy halála érdemes |
Semmi, csak te, óh Lilim! |
Csak te légy, Lillám, enyím: |
És mivelhogy a napok |
Míg az ifjú hónapok |
Elfut a nyájas tavasz, |
A kinyílt jácint elasz, |
Így az ifjúság maga |
És az Ámor csillaga |
Akkor, ah! rózsáid is |
Akkor érző szíved is, |
Én is akkor csak hideg |
Úgy napolván, mint rideg |
Míg tehát az lenne még, |
Míg az élet lángja ég, |
És ha semmi érdemem |
Semmi sem! mind semmi sem! |
Híremet s nagy voltomat |
Más ne tudja síromat: |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir