Csokonai Vitéz Mihály: Mélt. gróf Festetics György ő nagyságára | Verstár - ötven költő összes verse

Full text search

Mélt. gróf Festetics György ő nagyságára

A hadi oskoláról

Szárnyalj le mennyből, Kalliopé! s segítsd
A még szokatlan tárogatón kezem.

Ím, Tháliának gyenge lantját,

Bár szeretik koszorús leányink,

E rozmaringok zőldje alá teszem;
A fenyveseknek görbe gerinceit

Megmászom, s onnan messze nézvén,

Kalpagosink örömét kifúvom.

Ki az, ki kertté téteti a mezőt
S termő mezővé a sivatag kopárt?

Kit Trítonok kürtje a Tihannak

Rijjadozó hajadonja hirdet?

Nem látod őt a keszthelyi indigeszt? *
Az ő nevének temploma fénylik ott.

Nézd, mint teríti bé hazánknak

Boldog egét ragyogó világa.

Akik valamely tartománnyal jól tettek, annak indigesz - vagyis
honi) istenévé lettek, mint Osiris, Fannus, Aeneas sat. Lásd Virg. Aen.
L. XII. V. 794. 795.

Bellóna markos bátyja pihenteti
György görbe kardját húsz adamás szegen,

Zöld pálmaágakkal takarván

A hüvelyére tapadt aludt vért.

A tarka bőség csüngeti jobbfelől
Horgas türökjét: és sok ezer becses

Áldási nem férvén beléje,

Hervadozó mezeinkre ontja.

Pomóna rak rá ritka gyümőlcsöket;
Céres kötést fon sárga kalásziból,

Melyet piros pipacsvirágok

S kék cianák

Ciana, búzavirág. De az ilyen öszverakott nevek nem jól jövén ki
a poétai ízléssel, megtartottam a gyönyörűen hangzó görög szózatot

* gyönyörűn vegyítnek.

Idvezli Györgyöt szőke gulyái közt
Pán, a furuglyás; s szittya szokás szerént

Bacchussa a boldog szigetnek *

Tőlt poharát neki hajtogatja.

Értem a Muraközt, ahol teremnek a kereskedésben Insulaner név
alatt menő, igen becses borok

Mély tisztelettel borzadok! a magas
Mennynek leányit látom az áoni

Keszthelybe óh, boldog halandó,

Aki az égbe-lakók barátja!

Mely édes érzés játszik az ő komoly
Orcáikon, s mint zengik az indigeszt,

Tágas mezőt s védőt találván

Szárnya alatt....De mi képtelenség

Márs könyvet olvas! Húga, szilált haját
Felsímogatván, né! hogy okoskodik,

És cirkalommal mérsekéli

A tüzes ütközetek piaccát.

Ott kardra termett újjait egy huszár
A messzelátó csőhöz egyengeti;

Itt egy erős hajdú * az ország

Rajzolatin figyelemmel andalg.

Hajdúknak nevezték a magyarok átaljában a gyalogkatonákat

Mit szóltok erről, hétmogorok? ti, kik *
Tátur havassán tábori abroszok

S nézőcsövek nélkűl jövétek

E Kanaán mezejére győzni?

Béla névtelen íródeákjánál: Septem principales personae, qui
Hetumoger vocantur. Álmos vezér maga hat fő társaival, akikkel jött vala
ki Scythiából, a Tátur vagy Karpatus bércein keresztül, Per montes Hovos

Azon igyekszik Festeticsünk, hogy e
Kartács-világban hív unokáitok

Ésszel s okossággal tanúlják

Őrzeni érdemitek jutalmát,

Mely érte hullott véreitek miatt
Zsengés. Ma már a táborokat befűlt

Szobákba intézik csatának,

S penna után viszik ütközetre,

Kiknek nyeregből szabta ki rendjeket
Az üstökös Kund, a bajuszos Gyula.

Most líneán lövik rakásra,

Kit buzogánnyal ütétek agyba.

Hiába vinnéd, rettenetes Botond! *
Mennykőcsapású bárdodat a mai

Bizáncium várához, annak

Rézbe borúlt kapuját bevágni:

Láthatni ezt a Botond históriáját az említett iródeák könyvében,
a Mándi úr fordításában

Egy messzelátó cső kitekintené
Szándékod, egy más cső az egész kaput,

A bárdot, a vitéz Botondot

Egyszeri percbe darabra törné.

Mindég "vitézek nemzete" volt nevünk;
E két örökség jegyzi ki még ma is:

Rettenthetetlen szív s serénység

Nagyravaló fiait Lehelnek.

De ez kevés még egy bizonyos veszélyt
S halált okádó bombi előtt; ma már

Száz dentmagyart is porba dűjtne

Holmi suhanc gyerek egy kanóccal.

Izmos leventák! hogyha reánk maradt
Kemény erőtök: megnemesíti György,

A szittya testet brittus ésszel;

S gyermekeink Vayak lehetnek. *

Jegyzés nélkül is érthetni, hogy itt m. báró Vay Miklós ő nagyságára
van a célozás; ki a hadi tudományoknak bővebb tanúlására a fels. rende-
lésekhez képest Franciaországot és Angliát öszvelakta

Ő, aki földünk Pontusa * habjait
Törvényre húzá, száz lehetetlenen

Tett s tesz csudát: ő mér fuvallni

Lélekerőt az inas magyarba.

Ama tengeri módú gályával, mely a Balaton zajait neveti

Ő új Minervát ugrat elő Zeus *
Szent homlokából és maga nyújt dsidát

S halálszemű égist kezébe.

Rhédey van vele és segíti.

Görög neve Jupiternek, Égis pedig a Minerva medúzás paizzsa,
melyre aki nézett, kővé változott

Zengj harsogóbban, énekem! e becses
Két névre, mely, mint a Duna, élni fog,

S mint a világosság, kiterjed,

És bekerűl az egész világon.

Hanem ki lészen bárdusaink közűl *
Ki a sok elmés Hunnia hadnagyit

A Léthe zsibbasztó vizétől

Trombitaszón az egekre hordja?

A bárdusok valának a celta, gallus sat. népeknek poétáik, kik
isteneikről, eleiknek vitéz tetteikről s egyéb nemzeti dolgokról énekeltek

Méltatlan éjcsend sürgeti sok vitéz
Árpádjainkat. Félre, haszontalan

Kétségek! ím. általragyogván

Cenki napunk * a homály csoportján,

Célozás van a N. M. Gróf Széchényi Ferenc ő excell. által fundál-
tatott nemzeti könyvtárra. Ebből az okból jön elő odaalább a Mátyás
király emlékezete is

A múlt s jövendő pólusit is süti.
Tud már ezentúl tenni is, írni is

Nagy dolgokat főldünk vitéze

S lantossa: Kalliopém! elég ez.

Elég! Rekedt már tárogatóm szava,
Lankadnak ingó újjaim ennyi nagy

Dícséreteknek hirdetésén,

Melyek elállt ereim tetézik.

Mátyás dicsőűlt lelke!tekints alá,
Esmérd egedből lábbadozó hazád,

A Keszthely és Cenk istenűlő

Grófjaiban magadat találd fel:

S érezd, hogy a menny kedve is egy igaz
Hérósi szívben megszaporodhatik,

Ha nemzetét s emberbarátját

Virtusiban öröködni látja.