Csokonai Vitéz Mihály: A JÁZMINOK
Látom, nagyon kevélykedtek,
Örvendeztek s dicsekedtek,
Hogy csak véletek hinti be
Szép mellyét, mint gyöngyszemekkel,
Rózsi szerelmes kezekkel.
Azt merem néktek mondani,
Hogy jobb lett volna állani
A fűvek s virágok rendén,
Mert más virág közt magatok,
Mint csillagok, úgy látszatok.
Űlvén, olyan hószín mellyre,
Minden szépségét amelyre
Ámor halmazzal rakta rá,
Egybevetvén a színeket,
Elvesztitek díszeteket.
Egy istenség óltáránál:
Így egy napnak hajnalánál
Csak tovább éltetek volna,
De őrá azért szálltatok,
Hogy tűstént elfonnyadjatok.
Mint lankadtok és hervadtok,
Ah, szerencsétlenek vagytok!
Megemésztő forróság van
A szép Rózsi két szemébe,
Lángoló tűznek hevébe.
Hogy havára szép mellyének,
Lángja alá két szemének
Ne szálljatok olyan büszkén:
Szép mellyén ne múlassatok,
Két szemébe ne bízzatok.
Mondtam volna, elhervadtok,
Mondtam volna, elfonnyadtok,
Két szeméhez nem bízhatni.
Egyűgyűk, tűstént elvesztek
S a porba megvetve lesztek.
Miként húlltok kebelére,
Ki kezére, ki prémjére,
S végre mind lábára estek,
Hogy lábától gyógyúljatok,
Kik szemétől meghaltatok.
Intem én a szeretőket,
Az egyűgyű szeretőket,
Mint titeket is az imént,
Szép mellyén ne múlassatok,
Két szemébe ne bízzatok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir