Csokonai Vitéz Mihály: A MADÁR A SZABADSÁGBA

A MADÁR A SZABADSÁGBA

(Roberti)

Semmivel sem gondolván már
A szabad berekbe,
Gyönyörködik egy víg madár
Játékbe, énekbe.

Ha virágos réteket lát
S talál híg kútfőre,
Csattogtatja tarka szárnyát,
Fut mind a kettőre.

Mindég ugrál, csevegve zeng
Szabad társaságba,
Mérték nélkűl örvend, kereng
E víg múlatságba.

Nem tartja meg se vőlgy, se hegy,
Elmerűl a jóba,
Egyszer a sűrű zőldnek megy,
Akad a hálóba.

Veri szárnyát, s imé, nyakát
Kiszegi egy legény:
Akkor, hogy ő bolond volt hát,
Megesméri szegény.

Mondják, hogy halálakor is
Nyögését hallatta,
S hogy a nyögés közben Klóris,
Szép nevét jajgatta.

A szabadságnál nincs szebb kincs,
Ugyé, ifjak, vélünk?
Igen, de károsabb sincs,
Mihelyt visszaélünk. -

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!