Csokonai Vitéz Mihály: Egy város leírása | Verstár - ötven költő összes verse

Egy város leírása

A mord Merkurius szárnyain repűltem,

A Fekete tenger partjára leűltem.

A habok mormolva verik a kőszirtot,

De ezek csúfolván, melyet ki nem irtott

Még a dühös habok mérgek s irígységek,

Ámbár akármeddig tartott dühösségek.

Nem messzire láttam ott egy roppant várost,

Sok szegény királynak igen nagyon károst,

Ahonnan az ágyúk zúgván közelgettek,

Melyeknek gyomraik halállal tőltettek.

A sok rakás bombi repűlt mindenfelé,

Mely az egész határt egészen eltelé.

Bémentem a várba, ahol megütköztem,

Mert sok kincsek között majd eltévelyedtem.

Drága temjént visznek ennek óltárára,

Sok ajándékokat emelnek számára.

Űl az Achmet zultán kevély trónusában,

Gyönyörködik szeme sok cifraságában.

Lába alatt hever tűndöklő ezüstje,

Melyre sóhajt feldúlt sok városok füstje.

Sok drágaságoknak e város hazája,

Az egész világnak mert ezt szólja szája.

A palotájára mesterség cifráját,

Tékozlá a szépség rá a frizúráját.

Te nagy, kevély császár, kinek bűnös karja

Öl, ront, pusztít s vérrel a főldet takarja,

Kitől függ sokaknak mind élte s halála,

Boldog, ki kedvébe helyet jól talála.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!