Csokonai Vitéz Mihály: Névnapra íratott versek | Verstár - ötven költő összes verse

Névnapra íratott versek

E tisztán tűndöklő reggelének

Szájamból buzog ki íly tisztelő ének:

Az Úr, aki midőn fárasztjuk az eget

Kérésünkkel, reánk bőv áldást csepeget,

Az, aki egyedűl az igaznak bére,

Légyen életednek örökös vezére.

És minthogy itt olyan tengeren eveznek

Mindenek, amelyben sok százan elvesznek,

Mivel a felhőkig felnőtt habok között

Lappangó kőszálba hajójuk ütközött,

Míg néked két kezed a zajos tengeri

Habok közt a kórmányt két kézzel tekeri,

Tiltsa a szeleket, melyek kirontanak

Helyekből s halomnyi habokat hajtanak.

És ha mosolyog ránk ... az öröm ege,

De holnap megdördűl a bú mord fellege.

Aki ma az öröm könnyeit öntözi,

Holnap gyászruháját jajgatva őltözi.

Az Úr tehát, aki életünk reményje,

Légyen életednek fogyhatatlan fényje.

Engedjen éltednek, kívánom evégett,

Sokáig terjedő, nestori vénséget.

Végre ha nyugtató órádat eléred,

Adják meg az egek megérdemlett béred.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!