Dsida Jenő: Csokonai sírjánál
énekli másfélmillió zarándok.
szólj, Csokonai |
bús rokonai, |
hívnak epedőn, |
ódon temetőn. |
Erdélyből jövén, |
sírhalmod tövén, |
mozdulatlanul, |
szólni szótlanul. |
porladt rokonok |
zizeg a homok, |
és amerre látsz, |
reszket az akác. |
Hirdeti a kő: |
s itt pihent meg ő, |
fekhelye vagyon, |
homok, dudva, gyom. |
rád támadtanak, |
kollégyom-falak, |
morc professzorok, |
mindenegy torok. |
száműzött szegény |
veled ment a fény. |
múzsakéz vetett |
sebhedt szívedet. |
tovább megmarad |
s a kemény harag. - |
gazda elzavart, |
megtért, hazatart, |
árnyad egyre nőtt, |
a halál előtt, |
mikor este lett |
lázas testedet. |
- szólj, Csokonai! |
dúlt rokonai, |
megvert magyarok, |
szája agyarog, |
ülik körbe, lásd: |
adj vígasztalást! |
adj hit-falatot, |
bölcs magyar halott! |
szólva száll a szél, |
légáram beszél, |
borzong, merre látsz, |
zsong ezer akác. |
hangok zengenek. |
Végigrengenek |
korhadt csonkjai, |
szól Csokonai: |
Hazád az a föld |
és ha már megölt |
füstölgő romok |
mint futóhomok. |
futna szerteszét, |
tartja a kezét, |
izmos és kerek |
szívós gyökerek. |
tovább megmarad, |
s a kemény harag. |
s napnyugtáig érsz, |
százszor visszatérsz. |
mint gaz mostoha, |
nem dob ki soha, |
s végkép befogad, |
csontod és fogad. |
s ha nyugonni tér |
légy te a gyökér, |
több már el se fér, |
milliárd gyökér. |
ősi föld alatt. |
míg el nem szalad, |
újra át meg át |
játszik unokád." |
Egy bozontos ág, |
Méla némaság. |
Hálánk csókjai |
jó Csokonai! |
vígy a homokon |
Ég veled, rokon! |
hűs esője sír. |
s otthonunk a sír. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir