Dsida Jenő: Cynthia, jer haza! | Verstár - ötven költő összes verse

Cynthia, jer haza!

Míg mulatásba merülsz Baiaeban - Cynthia! - melyhez

Hercules által vert vízközi út kanyarog,

s egyszer a Thesprotus országának partjai mentén,

majd Misenus csúcsán nézed a tengereket:

drága szerelmünk éjjei jutnak-e néha eszedbe?

Szíved legmélyén megvan-e régi helyem?

Vagy valamely ellenség elcsent már dalaimtól,

Cynthia, képmutatón esdve szerelmed után?

Már ha időt pazarolsz, inkább vékonyka lapáttal

hajtsd kicsi csónakodat átal a Lucrinuson,

vagy Theutras csobogó medrébe merülve lubickolj,

paskolván evező kézzel a lágy habokat,

mint hogy férfi beszédét, kéjsóvár susogását

hallgasd, fekve a part elhagyatott fövenyén!

Mert így csábul bűnre a lány, ha szeretve nem őrzik,

így feled el fogadást, múltakat, isteneket.

Ezt nem azért írom, mert hogy nem tiszta a híred,

ám mivel aggódó minden igaz szerelem.

Hát ne neheztelj rám, ha talán szomorítnak e versek:

féltékenységem itt a hibás egyedül.

Több gondom, mint rád, a tulajdon anyámra se lenne,

nélküled árva, üres volna az életem is.

Otthonom, édesanyám te-magad vagy, Cynthia, csak te,

minden örömsugarat csak teneked köszönök.

Néha borús vagyok, olykor víg, s ha kiváncsi barátok

kérdezik, azt felelem: Cynthia tudja, miért.

Jer haza hát mielőbb, csúf, züllött hely az a Baiae,

mely megrontja a szűz, tiszta leányt gonoszul.

Sok keserű, szomorú válást okozott az a part már.

Ó, Baiae, szerelem gyilkosa, légy nyomorult!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!