Fazekas Mihály: A megelégedés | Verstár - ötven költő összes verse

A megelégedés

Jövel, magad légy óh megelégedés!
Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor

A nagyvilág tövisses útján

És szövevénnyei közt nyomozlak. -

Bé voltam a szent hellyekig, és egész
A borzadásig telve-telék kegyes

Áhítozással s tisztelettel,

A szeretet kimeríthetetlen

Nagy kútfejének színe előtt: kinek
Mindenttudó bölcs lelke belát egész

A titkokat fedő vesékig.

Boldogok, akik ezen nagy Úrnak

Szolgái, mondék: megvetik a világ
Csalóka fénnyét és megelégszenek,

Hahogy szelid erkölcsök által

Jóra vezérlhetik a veszendőt. -

Meghökkenék és hátraesém, mivel
A tisztelendő égi libériák

Alatt sok ördögök cselédit

Kelle valóba előtalálnom.

Hol vagy! kiálték, óh, megelégedés!
Hisz a ravaszság, a dühös üldözés,

A nagyravágyás és irígység

Nem lakozik veled egy tanyába.

Rezgő inakkal lépegeték odébb. -
Atyám, ne kísérts, sőt szabadíts meg a

Gonosz kezektől. A te fényes

Képviselődhö' megyek keresni

A lelki békét. - Hát ti kemény falak!
Feszes vitézek! fegyverek! és arany

Jármú cselédek! tán tirátok

Bízta csudállatos őrizését.

Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús
Amott az együgy; itt ez az úri fény. -

Sok a porig nyomattatott nép,

Nem lehet addig az ő királlyok

Boldog. - Fogadd fel, kedves Atyánk! ügyét
Az elgalázolt jó fiaidnak, és

Mutass palánkot a kevélynek

S tiltsd meg az emberi vérszopókot:

Majd akkor aztán a megelégedést
Rajtad tanuljuk, mert ki-ki űzheti

Közjóra célzó hivatalját

Akkor egész az elégedésig.

Addig bocsáss meg, jó megelégedés,
Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki,

Mely'k láncokon vagy mely'k üregbe

Mézeled a letapodt igaznak

Mérgelt falatját. - Boldog az, aki a
Másolhatatlan sors dühödése közt

Tisztán verő szivét tapintván

Símogató kezed ott találja.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!