Gyulai Pál: OKTÓBERBEN. | Verstár - ötven költő összes verse

OKTÓBERBEN.

Merre tűntél, hova lettél
Völgyek, halmok friss virága?
Mért halványulsz, miért hervadsz
Erdők, berkek még zöld ága?

Sirján, kik elestek

A véres csatákon,

Halott-koszorúnak

Hullatám virágom'

S míg egy új tavasznak

Piros fénye támad,

Halovány szinemmel

Gyászolom hazámat.

Fényes hajnal, vidám hajnal,
Régi arcod, fényed hol van?
Tiszta kék ég mért jelensz meg
Oly korán már gyászfátyolban?

Fényünk villogásán

Halt el kardotoknak,

Szemeink a könnytől

Nem mosolyoghatnak

Szégyen és gyalázat

Ég lelkünk haragján,

Megtagadva tőlünk

Bosszuálló villám.

Lanyha szellő, játszi szellő
Merre röpkedsz szárnyaiddal?
Hova lettek kisérőid:
Enyhe harmat és madárdal?

A harmat könnyé lett,

A dal hattyuének,

Társim vér, sohajtás

És átok levének.

És viharrá nővén

Járom a világot,

Szálljon a zsarnokra

Vér, sohajtás, átok!

1849

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!